Közszolgálati televíziózás a számmisztika bűvöletében

 Ha valóra válnak a nemrég bejelentett tervek, akkor a jelenlegi három közszolgálati tévécsatorna helyett rövidesen hét fog üzemelni. Két új csatorna indulna a Magyar Televíziónál, kettő a Dunánál. Bár előzetesen már sokat lehetett hallani mindkét intézmény bővítési ambícióiról, a bűvös hetes szám, így leírva, mégis meglehetősen mellbevágó. Hadd legyek szemérmetlenül profán, és idézzem ide azt a kérdést, ami először eszembe jutott: minek?

Nekem már a jelenlegi hárommal is problémáim vannak. A tartalom minőségével kapcsolatban persze hosszasan lehetne sorolni a legkülönfélébb kifogásokat, megemlítve eközben a biztató fejleményeket is, mint például a váratlanul sikeres Mindentudás Egyeteme. Sokkal egyszerűbb viszont a kérdés, ha a lehetséges vételi megoldások felől közelítjük a közszolgálati csatornák racionális számát. Ennek jegyében szükség van egy földi sugárzású adásra, amelyet a lehető legegyszerűbben az ország egész területén fogni lehet. Ez ma az m1. Szükség van ezen felül egy olyan magyar nyelvű csatornára, amely a határainkon túl is fogható műholdas vevőkészülékkel, és teljesíti a nemzet kulturális összetartásának miszszióját. Erre a szerepre született a Duna Televízió.

Innen nézve már a szintén műholdon keresztül sugárzott jelenlegi m2 léte is meglehetősen nehezen indokolható. Ehhez jönne a tervek szerint a Duna és az MTV további két-két műholdas adása. A kábelszolgáltatók a nézők lázadásától tartanak, hiszen a helyet más, a csomagokban lévő népszerű csatornák kidobásával kell megteremteniük. Nehéz megértenem, hogy mire számítanak a döntéshozók ezek után. Munkám kapcsán elég sokat beszélgetek emberekkel arról, hogy mit várnak a politikától, mit várnak a köztől, de olyan véleménnyel egyszer sem találkoztam, hogy még több közszolgálati csatornát – inkább az ellenkezőjét.

Csak az MTV léte ebben az évben megközelítőleg 25 milliárd forintjába kerül az adófizetőknek. Nehéz elhinni, hogy az eddig is pocsékoló gazdálkodást folytató intézmény majd éppen csatornáinak bővítésével válna takarékosabbá. A visszafogottabban költekező Dunának is mindenképp drágább egy helyett három csatornát szolgáltatni, már csak a szórási költségeket tekintve is. A kormány pedig kénytelen lesz minden elköltött közforintot kétszer is meggondolni. Ilyen körülmények között a senki által nem igényelt új csatornák beindításának támogatása minimum irracionális döntésnek tűnik.