Hírek

2005.08.29. 00:00

Amikor visszafelé folynak a folyók

A szerző író, képzőművész

Esténként borzongva néztük a katasztrófafilmekben elénk tárt pusztulást. Összedőlt házak, elsodort hidak, sárlavinába temetett emberek, kettéroppanó viaduktok, meggörbült, égnek meredő sínek, szakadékba zuhanó szerelvények látványa kínált lefekvés előtt veszélytelennek tűnő izgalmakat. A képernyőn látott szörnyűségek távolinak tűntek, úgy lehettünk részesei a rettegésnek, hogy mindvégig védelmet adott otthonunk biztonsága.

Ez a biztonság hullott most darabokra. A valóság néhány óra alatt utolérte a képzeletet. Az egekből lezúduló áradat elől menekülve mindenfelé összedőlt házakat látunk, elsodort hidakat, sárlavinába temetett embereket. Nem tudjuk, mikor és hol tör ránk a felhőszakadás és a nyomában pusztító vízözön. Próbáljuk menteni megmaradt értékeinket. Felmérjük a károkat. Magyarázatokat keresünk. Betemetett vizesárkokról beszélünk, feltöltött csatornákról, szemétlerakóvá vált víztározókról. Mindez igaz, de nem magyarázat.

Fél Európa vergődik az áradásokban. Németország, Ausztria, Svájc éppúgy a vizek martalékává vált, mint Bulgária, Moldva vagy Erdély. Napjaink vízözönét már nem lehet helyi csatornákkal megszelídíteni. És nincsenek helyi magyarázatok. Ideje megértenünk, hogy a globalizáció világában nem csak a tőke, a munkaerő és az áru áramlik országhatárokat nem ismerve. Ma már minden emberi tevékenységünk, annak minden jó és rossz következményével együtt mindannyiunkat érint. Az áradások tanúsága szerint tevékenységünk pusztító oldala átlépte a kritikus határvonalat.

Földünk egységes, élő szervezet. Az életet létrehozó és fenntartó elemei és energiái megbonthatatlan összefüggések hálózatát alkotják. Minden ellenkező tanítással szemben az emberi faj nem ura, hanem alkotórésze ennek a gazdagságnak. A világ feletti hatalomért, a természeti erőforrások birtoklásáért vívott esztelen harcok országokat, népeket, kultúrákat töröltek el a történelem során. Napjaink tébolyult nyersanyagéhsége felfalja eleven testünket. Az esőerdőket, a termőtalajt, a levegőt és a tengereket. A föld élővilágának törékeny egyensúlya felbomlik. És jönnek az áradások. A folyók visszafelé folynak. A tengerek elöntik a városokat.

Túlélésünk egyetlen esélye, ha felismerjük a valódi összefüggéseket. A globalizált világ feletti uralom rémképe helyett a természettel, az élővilággal és a különböző társadalmi formákkal kialakítható globális együttműködés útjait kell megtalálnunk. Sokasodnak az intő jelek.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!