Ha az SZDSZ nem képes érvényesíteni akaratát, megint nagyot bukhat

Pedig az államfőválasztást szerencsésen átvészelő szabad demokraták mintha elérkezettnek látták volna az időt, hogy fiatalítsanak frontvonalba küldött politikusi gárdájukon. Az idén március óta Magyar Liberális Párt képviseletében hivatalosan is Gusztos Péter ügyvivő, a szabad demokraták Új Generációjának korábbi vezetője viszi a szót. Az SZDSZ első uborkaszezoni akciója a Szakállas Bácsi-díj odaítélése volt. Az első ilyen akció – ha finoman akarunk fogalmazni – visszafelé sült el, nyersebben közröhej tárgyává tette mind a díjat alapító liberálisokat, mind az átadó (és a kitüntetett cigányozó bloggertől „balf*sz” feliratú pólóval megajándékozott) Gusztost.

Más fronton is mozog a liberális párt, méghozzá – az 1998-as választási vereséghez vezető MSZP–SZDSZ-háború haladó hagyományaihoz visszakanyarodva – koalíciós partnerével szemben próbálja meghatározni magát. Az SZDSZ előbb közleményében lebegtette meg, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul az egészségügyi tárca döntése miatt, amely a párt szerint megtiltaná a magánorvosoknak, hogy kiemelt tb-támogatású gyógyszereket írjanak fel; majd Gusztos lőtt újabbat az egészségügyi kormányzat felé, „súlyosan verseny- és szolgáltatásellenesnek” minősítve a minisztérium több lépését. Július utolsó napjaiban a szabad demokraták ismét Gusztost küldték csatasorba, hogy elhatárolja pártját a valóban tréfaszámba menő kormányzati SMS-kampánytól. Gusztos szerint az unalomba fulladt SMS-akció helyett „olyan párbeszédre lenne szükség, melynek eredményeit törvényalkotási folyamat követi, és megfelel a kormányzati szándéknak. Értelmes társadalmi vita ugyanis csak így folytatható”.

A liberálisok ezzel valóban a fején találták a szöget. De akkor mit kezdjünk az ő nem is olyan régi, 2005 elején lezajlott akciójukkal, melyben olyan állításokkal tesztelték a magyar választók viszonyát saját identitásuk néhány kulcskérdéséhez, mint hogy „Egy szülői pofon még nem minősül a gyermek bántalmazásának”? A saját kormányukat (és nem a koalíciós partnert) „belülről” bíráló szabad demokraták magatartása egy akaratát érvényesíteni képtelen, és (nem semjéni értelemben) identitászavaros párt képét mutatja. Meg egy döntésképtelen és piszlicsáré ügyeken veszekedő koalícióét. Ha ezen képtelenek a nyár végéig változtatni, minden adott lesz egy újabb, az 1998-asnál súlyosabb zakóhoz.