Hírek

2005.08.30. 00:00

Kína öltözteti egész Európát

Őszre kiürülnek a ruhaüzletek – riogatnak a nagy európai üzletláncok, miután kínai ruházati cikkek tízmilliói rostokolnak nagy kikötőkben. A magyar vásárlók egyelőre válogathatnak, a gyártóknak már nincs ekkora választási lehetőségük.

Az oldalt írta: Bánky Bea (riport)–Éber Sándor–Farkas Károly–Gyükeri Mercédesz

[caption id="" align="alignleft" width="276"] India és Pakisztán veheti fel a versenyt a kínai dömpinggel
[/caption]Idén is lesz karácsony – nyugtatják vásárlóikat az általunk megkeresett divatcégek. Általában úgy érzik, közvetlenül nem érinti őket, hogy a tíz termékcsoportra (pulóver, férfinadrág, blúz, póló, női ruha, melltartó, ágynemű, konyha- és asztalnemű, lenfonal, pamutszövet) kivetett uniós kvóták beteltek, s emiatt nyolcvanmillió darab árucikk várakozik hajókonténerekben. Arra a kérdésünkre, hogy van-e egyáltalán kínai eredetű termékük, többen nem kívántak felelni, vagy kitérő választ adtak, mintha szégyellték volna árucikkük ázsiai eredetét. Egy márkás termékeket forgalmazó cég sajtófőnöke szerint ha a nyilvánosság előtt kiderülne, hogy az általuk forgalmazott termékek egy része Kínából származik, jelentősen csökkenne bevételük.

Egy budapesti bevásárlóközpontban tett túránkon is megtapasztaltuk a „szégyen” különböző fokozatait: egyes üzletláncok egyáltalán nem tüntetik fel, hogy gyártották áruikat. Amelyek mégis, ott viszont többnyire a Made in China felirat olvasható, függetlenül a termékek árfekvésétől. A kevés kivétel is többnyire Távol-Keletről származik, ma már Törökországban gyártott termék is csak elvétve bukkan fel. „Jelentősen visszaesett a magyar textil- és konfekcióipar az utóbbi években az olcsó, kínai dömpingárunak köszönhetően, mely sokszor ellenőrizetlenül jön be az országba” – panaszolta lapunknak Máthé Csabáné, a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület főtitkára. A kvóták meghatározásánál már eleve 8–12 százalékos növekedést engedtek meg a behozatalban, s nem is terjesztették ki minden termékcsoportra. Ugyanakkor a már megrendelt s a tengeren lévő, megvásárolt szállítmányokra sem vonatkozott a megállapodás. A hazai gyártóknak az lenne az érdekük, hogy ne hozzanak be több kínai textilárut, másfelől sok tisztességes kereskedő nem jut hozzá a már megvásárolt készletéhez. „Ezt a kérdést kezelni kell, álláspontunk szerint úgy, hogy a már a kikötőkben lévő árut be lehessen hozni, de a következő évi kvóta terhére” – mondta Máthé Csabáné.

[caption id="" align="alignleft" width="303"] Nem reális az a fenyegetés, hogy áruhiány lép fel a ruhaüzletekben. Sok piacon nem is hallottak a kínai import megregulázásáról.
[/caption]A főtitkár szerint nem reális az áruhiánnyal való fenyegetés. Az importárak 15 százalékkal csökkentek, ám a kereskedők extra profitjuk megtartása érdekében a korábbi árakon adják el termékeiket. Több olyan gyártó van, aki ki tudná elégíteni az igényeket kicsivel drágábban, a kereskedők viszont a lehető legtöbbet akarják nyerni.

Az EU és Kína közötti megállapodás szerint 2008-ra – ismét – megszűnik minden ellenőrzés, és Máthé Csabáné szerint az addig hátralévő időt arra kellene felhasználni, hogy a gyártók alkalmazkodnak az új helyzethez. Kevesebb munkaerőt kívánó, értékesebb termékeket kell gyártani, például speciális sportruházatot vagy konfekciót – vélekedett. A magyar textilipari munkások a minimálbért kapják, de Kínában ennél is jóval alacsonyabbak a bérek, ráadásul gigantikus mennyiségben termelnek. S ha ez sem lenne elég, az utóbbi években a legfejlettebb gyártási technológiára is szert tettek a Kínában működő gyárak. „Az utóbbi két évben 30 ezer munkahely szűnt meg a magyar textiliparban, többségében vidéken élő, 45 év feletti nők maradtak munka nélkül” – mondta Pintér András, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) Textil- és Ruházati Ipari Szekciójának elnöke.  A textilmérnök sorolja az iparágat mért csapásokat: Magyarországon pár év alatt megháromszorozódott a minimálbér, magasak a tb-járulékok, ami inkább eltántorítja a külföldi cégeket. Az exportra is termelő cégeknek hátrányos az erős forint, az európai gazdaságok gyengélkedése nyomán elmaradtak a korábbi megrendelések, a magyar piac pedig kicsi. A nagy magyar ruhaipari cégek szinte mind tönkrementek. Kínában támogatják az exportot, Magyarországon nem. „A nagy márkák, üzletláncok mind megjelentek, az Auchanban annyiért árulnak farmert, amennyiért én még a nyersanyagot sem tudom megvenni” – panaszolta a Nemzetközi Divat Kft. tulajdonosa. Egy Magyarországon, tiszta körülmények között gyártott, jó minőségű póló ára 800–900 forint. Kínából 300 forintért hozzák be.

Nincs egyenlő versenyhelyzet a kínai árukkal szemben – erősíti meg Pintér András. „A világ nem látott olyat, hogy az itteni kínai piacokon bátran ki lehet tenni két árat: egy számlával, s egy számla nélkül. Ezt szó nélkül tűrik a magyar hatóságok. A magyar gyártókat folyamatosan ellenőrzik, még azt is, hogy hány és milyen mellékhelyiség áll a dolgozók rendelkezésére. A kínai piacon ez nem történik meg, áfa nélkül is tudnak árusítani. Ma már Hamburgban ellenőrzik az unióba behozott árut, s nem tudni, utána mi történik vele. A dolgozóinknak számtalan szociális körülményt kell biztosítani, Kínában sokszor ezzel nem törődnek, s gyermekekkel is dolgoztatnak” – mondta a textilmérnök. „Túl kell valahogy élni a következő 2–3 évet” – reménykedik Pintér András. A nyersanyagéhség Kínában is emeli az árakat, növekednek a bérek, ők sem lesznek olcsóbbak, s nagyon messze vannak. Jobb minőségű, kevesebb mennyiségű áruval lehet versenyezni, a tömegáruval nem.

Magyar termék vietnami árustól a kínai piacon

A Négy tigris, közismertebb nevén a józsefvárosi piac bodegái között sétálgatva hétköznap, kora délután is olyan érzése van az embernek, mintha Sanghaj egyik zsúfolt bazársorán vonulna végig. Ázsiai asszonyok országuk különös dallamain pörölnek egymással, mások pulóverekkel, pizsamákkal, melegítőnadrágokkal teletömött zsákokon alszanak. Az egyik sarokban három öreg kínai kártyázik, amíg őket figyelem, kis híján elüt egy fiatal, szőkére festett, ferde szemű suhanc, aki kerekes kocsin tolja a papírdobozba csomagolt ruhaneműket. A megszólított eladók többsége nem érti, miről beszélek, amikor arról kérdezem őket, tudnak-e arról a több ezer tonnányi, Kínából származó pólóról, blúzról, pulóverről, nadrágról, melltartóról és lenfonalról, amely bedokkolva áll hamburgi és rotterdami kikötőkben, mert a kvóta betelése miatt nem kerülhetnek uniós területre. Csak azt tudják, nemrég kaptak őszi pulóvereket; mosolyogva biztatnak, lesz áru, ne féljek. Újabb görgős kocsi robog el mellettem, tele dobozokkal, fehér atlétatrikós, izzadt, fiatal srác tolja, kungfus filmekből jól ismert figura.

Egy vietnami férfi a kínai piac kellős közepén bizonygatja, hogy melegítőnacijai nem bolyhosodnak ki mosás után, ugyanis magyar áruk, nem kínaiak. Egy készséges kínai eladónő nyolcéves kislánya fordítja le mandarin nyelvre kérdésemet: „Nehezen jut-e őszi pulóverekhez most, hogy betelt a termékcsoportra vonatkozó kvóta?” A kislány megvitatja anyjával a választ, majd folyékony magyarsággal kiböki: „Nem, mi könnyen jutunk áruhoz, mert van engedélyünk, de mások kicsit nehezebben.” A válaszból kiderül, valószínűleg importengedélyről beszél a kislány anyja, és még soha nem hallott az Európai Unió és Kína közötti kvóta-megállapodásról. Ami őket érdekli: kínálat egyelőre van, az áru hegyekben áll a bódékban és a fémkonténerekben, és a keresletre sem panaszkodhatnak. Amíg négyszáz forintért bugyit, és kétezerért angórapulóvert lehet kapni, addig zsúfoltság jellemzi majd a különös hangulatú piacot.

Kínai–európai alkudozás a ruházati termékek behozataláról: két tűz között keres jó megoldást az uniós vezetés

Többnapos tárgyalás után megoldás nélkül tért vissza Pekingből Peter Mandelson, az unió kereskedelmi főbiztosa. A politikust két oldalról szorítják: az európai kereskedők a kínai kvóták növelését, a gyártók ezzel szemben csökkentését, de legalább a jelenlegi szinten tartását várják el tőle. Mandelson ehhez képest csak arra tett ígéretet: a hajókon várakozó árut – körülbelül nyolcvanmillió tételt – szeptember közepére beengedik az unió területére.

Az EU és Peking június 11-én állapodott meg a kínai textilipari termékek behozatalának korlátozásáról. A kvótarendszer bevezetését az európai gyártók erőszakolták ki, miután az év első három hónapjában átlagosan másfélszeresére, egyes termékeknél azonban ötszörösére nőtt a kínai behozatal. A növekedés elszabadulása előre látható volt: egy, a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) tagországai kötötti egyezmény alapján januártól mindenfajta megkötés nélkül exportálhatnak ruházati termékeket.

„A jelenlegi probléma ott kezdődött, hogy a júniusi megállapodás és az egyezmény júliusi életbe lépése között annyi áru érkezett az unióba, hogy egyes termékkategóriában teljesen betelt a kvóta” – mondta lapunknak Falussy Gusztáv, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) nemzetközi kereskedelempolitikai titkárságának főosztályvezető-helyettese. Eddig a póló, melltartó, női blúz, nadrág és lenfonal kategóriákban érkezett be az egész évre kijelölt mennyiség, de a többi kategóriában is meghaladta már a behozatal a kvóta 70–90 százalékát, az egyik kategóriában pedig már a 95 százalékot is.

Az unió és Kína között folyó tárgyalásokról a főosztályvezető-helyettes elmondta: „több megoldási lehetőség is felmerült, az egyik az, hogy a 2006– 2007-es kvóta terhére hozhatnák be a kínai importőrök”. „Mi mindenképpen egy ilyen rugalmas szabályozást támogatnánk” – mondta Falussy, bár elismerte, hogy elsősorban a hazai textilipar védelmében járultak hozzá a kínai behozatal korlátozásához. Hangsúlyozta, annak ellenére, hogy Magyarországon a kínai importtermékek adják a ruházati cikkek túlnyomó többségét – minden 10 eladott pólóból 9 kínai –, mégsem kell áruhiánytól tartani. „Ugrásra készen állnak az indiai és pakisztáni importőrök az unió kapujában” – tette hozzá.

Az egyik sarokban három öreg kínai kártyázik, amíg őket figyelem, kis híján elüt egy fiatal, szőkére festett, ferde szemű suhanc, aki kerekes kocsin tolja a papírdobozba csomagolt ruhaneműket.

A megszólított eladók többsége nem érti, miről beszélek, amikor arról kérdezem őket, tudnak-e arról a több ezer tonnányi, Kínából származó pólóról, blúzról, pulóverről, nadrágról, melltartóról és lenfonalról, amely bedokkolva áll hamburgi és rotterdami kikötőkben, mert a kvóta betelése miatt nem kerülhetnek uniós területre. Csak azt tudják, nemrég kaptak őszi pulóvereket; mosolyogva biztatnak, lesz áru, ne féljek. Újabb görgős kocsi robog el mellettem, tele dobozokkal, fehér atlétatrikós, izzadt, fiatal srác tolja, kungfus filmekből jól ismert figura.

Egy vietnami férfi a kínai piac kellős közepén bizonygatja, hogy melegítőnacijai nem bolyhosodnak ki mosás után, ugyanis magyar áruk, nem kínaiak. Egy készséges kínai eladónő nyolcéves kislánya fordítja le mandarin nyelvre kérdésemet: „Nehezen jut-e őszi pulóverekhez most, hogy betelt a termékcsoportra vonatkozó kvóta?” A kislány megvitatja anyjával a választ, majd folyékony magyarsággal kiböki: „Nem, mi könnyen jutunk áruhoz, mert van engedélyünk, de mások kicsit nehezebben.” A válaszból kiderül, valószínűleg importengedélyről beszél a kislány anyja, és még soha nem hallott az Európai Unió és Kína közötti kvóta-megállapodásról.

Ami őket érdekli: kínálat egyelőre van, az áru hegyekben áll a bódékban és a fémkonténerekben, és a keresletre sem panaszkodhatnak. Amíg négyszáz forintért bugyit, és kétezerért angórapulóvert lehet kapni, addig zsúfoltság jellemzi majd a különös hangulatú piacot. Kínai–európai alkudozás a ruházati termékek behozataláról: két tűz között keres jó megoldást az uniós vezetés Többnapos tárgyalás után megoldás nélkül tért vissza Pekingből Peter Mandelson, az unió kereskedelmi főbiztosa. A politikust két oldalról szorítják: az európai kereskedők a kínai kvóták növelését, a gyártók ezzel szemben csökkentését, de legalább a jelenlegi szinten tartását várják el tőle. Mandelson ehhez képest csak arra tett ígéretet: a hajókon várakozó árut – körülbelül nyolcvanmillió tételt – szeptember közepére beengedik az unió területére.

Az EU és Peking június 11-én állapodott meg a kínai textilipari termékek behozatalának korlátozásáról. A kvótarendszer bevezetését az európai gyártók erőszakolták ki, miután az év első három hónapjában átlagosan másfélszeresére, egyes termékeknél azonban ötszörösére nőtt a kínai behozatal. A növekedés elszabadulása előre látható volt: egy, a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) tagországai kötötti egyezmény alapján januártól mindenfajta megkötés nélkül exportálhatnak ruházati termékeket.

„A jelenlegi probléma ott kezdődött, hogy a júniusi megállapodás és az egyezmény júliusi életbe lépése között annyi áru érkezett az unióba, hogy egyes termékkategóriában teljesen betelt a kvóta” – mondta lapunknak Falussy Gusztáv, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) nemzetközi kereskedelempolitikai titkárságának főosztályvezető-helyettese. Eddig a póló, melltartó, női blúz, nadrág és lenfonal kategóriákban érkezett be az egész évre kijelölt mennyiség, de a többi kategóriában is meghaladta már a behozatal a kvóta 70–90 százalékát, az egyik kategóriában pedig már a 95 százalékot is.

Az unió és Kína között folyó tárgyalásokról a főosztályvezető-helyettes elmondta: „több megoldási lehetőség is felmerült, az egyik az, hogy a 2006– 2007-es kvóta terhére hozhatnák be a kínai importőrök”. „Mi mindenképpen egy ilyen rugalmas szabályozást támogatnánk” – mondta Falussy, bár elismerte, hogy elsősorban a hazai textilipar védelmében járultak hozzá a kínai behozatal korlátozásához. Hangsúlyozta, annak ellenére, hogy Magyarországon a kínai importtermékek adják a ruházati cikkek túlnyomó többségét – minden 10 eladott pólóból 9 kínai –, mégsem kell áruhiánytól tartani. „Ugrásra készen állnak az indiai és pakisztáni importőrök az unió kapujában” – tette hozzá. India és Pakisztán veheti fel a versenyt a kínai dömpinggel Nem reális az a fenyegetés, hogy áruhiány lép fel a ruhaüzletekben. Sok piacon nem is hallottak a kínai import megregulázásáról. -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!