Most ajánlják euróba helyezni a pénzt

A Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa hétfőn újabb fél százalékot nyesett a forint alapkamatán. A 6,25 százalékkal azonban a pénzpiac máris „elégedetlen”, a következő hónapokra újabb, legalább 0,5, itt-ott már 0,65 százalékot jövendöl. Ezzel öt százalék alá fog menni a forint irányadó hozamrátája. A kereskedelmi bankok eddig is „rugalmas elszakadással” követték az MNB-t: az éves lekötésű forintbetétek után egymillió forintig legfeljebb öt százalékot kínáltak (amikor még 6,75 százalék volt az alapkamat). Az MNB és a kormány inflációs várakozása idén az év végén 3,6 százalék, középtávon átlag három százalék. A hitelekben a forint iránti bizalom visszatértének még nincs nyoma, a devizakölcsönöket nyakló nélkül veszik fel, pedig az árfolyamkockázat egyre nő, a kamatkülönbözet-nyereség pedig olvad.

Tanácsot adni persze kockázatos arra, mibe fektessük kevéske, pár százezer, legfeljebb egymillió forintunkat. Megkérdezett elemzők abban egyetértenek, hogy most inkább eurót érdemes venni. Ha a mostani 245 forintról – ahogyan a várakozások mutatják – jelentősebben gyengül a forint, akkor megfontolandó a vétel, s a pénz elhelyezése euróalapba. De arra érdemes felkészülni, hogy 250-252 forint/euró árfolyamig a közös pénz alacsonyabb kamata miatt pár hónapig nem lesz nyereség – figyelmeztet Barcza György, az ING Bank vezető elemzője. Becslések a 254 forint év végi árfolyamot sem tartják kizártnak.

Eltérően nyilatkoznak szakértők az állampapírokról. Barcza szerint a kamatcsökkenés következtében pár százalék tőkenyereség elérhető legalább félévi lekötés esetén. Rába Zoltán, a CA-IB elemzője szerint viszont az államkötvények, noha garantáltak, árfolyamnyereséget szinte semmit sem hoznak. Ennek oka az, hogy a költségvetés hiányát lényegében a külföldi befektetések finanszírozzák, s ez nem használ a kamatnak.

Elméleti portfóliónak (a lekötött pénz elosztásának) Rába 30 százalék körüli pénzpiaci alapban, mintegy 25 százalék euróban, 15-20 százalék ingatlanalapban, a maradékot regionális országok és amerikai cégek részvényeiben jelöli meg. Barcza nem mond arányokat. Nála a kockázat alapján a befektetési alap, utána az állampapírindexet követő kötvényalap, végül a részvény következik. A legjobb eredménnyel kecsegtető sorrend szerinte a tőzsde, az állampapír és az euróbankbetét; utóbbi kettőbe ajánlja a lekötendő pénz kétharmadát-háromnegyedét helyezni. Az ING Bank vezető elemzője szerint az ingatlanalapok most jó befektetést kínálnak. De felhívja a figyelmet a Nemzetközi Valutaalap jelentésére, amely a lakáskölcsönök kamattámogatását kifogásolja. Barcza úgy véli, a következő kormány egyik lépése lesz a hiány miatt nagyarányú beavatkozás. Ez az ingatlanalapok visszaesését fogja eredményezni.

A tőzsdézés megítélése igen eltérő. Rába Zoltán azok véleményét osztja, akik szerint pár millió forintig alapokon keresztül ajánlatos a tőzsde. Ezzel szemben Barcza György megfontolt, egy-kétszáz ezer forinttal indított próbálkozást kivitelezhetőnek tart. Az első félév néhány „buktája” után kiismerhető a piac. A nagy papírok (Mol, OTP, Magyar Telekom, Richter) viszonylag kiszámítható kockázatúak. Az persze megszívlelendő: nagy pénzt a kis papírokkal lehet nyerni és veszíteni is.