Önállóság mindenáron?

 Dávid Ibolya a köztévében közölte: lemond az MDF elnöki posztjáról, ha pártja jövőre nem jut be a parlamentbe. A bejelentés önmagában nem bír különösebb hírértékekkel, mivel nincs abban semmi meglepő, ha a politikusok egy adott pillanatban levonják a megfelelő következtetést. De
az már furcsa, ha egy fennmaradásért küzdő párt csupán egy ilyen kijelentéssel képes felkerülni a napirendre. Bár idén is elmaradni látszik a nyári uborkaszezon, mivel a két nagy párt bőven gondoskodik témáról, a kis pártoknak mégis több esélyük lett volna most saját programjukkal szerepelni a médiában, mint a politikai nagyüzem beindulása után, amikor még inkább a két nagy párt versenyéről szól a közélet. A kis pártok legfőbb problémája, hogy láthatatlanok, és saját témával ritkán irányítják magukra a figyelmet. A Fórum részéről ugyan történt erre kísérlet az elmúlt hetekben is (lásd „összefogás a haláladó ellen”), ám önálló javaslataik rendre ingerküszöb alatti megszólalást produkálnak.
Múlt nyáron az MDF szinte kizárólag belviszálya kapcsán jelent meg a közvélemény előtt, illetve általában a Fideszhez való viszonya érdekli a sajtót. Így például az is jelentős médianyilvánosságot kapott, hogy Dávid Ibolya nemrég visszautasította Pokorni Zoltán békülékeny ajánlatát. A választások közeledtével egyre gyakrabban merülnek fel az együttműködés dilemmái, a kis pártok számára pedig létkérdés, miként vágnak neki a 2006-os megmérettetésnek.
Az MDF esetében éppen a Fideszhez fűződő viszony kérdése okozta tavaly a belső vitát, ami jelzi a probléma súlyát. A párt jelenlegi hivatalos álláspontja szerint nem kér a Fidesszel való együttműködésből (bár lehet, hogy a jobb alkupozíció kiharcolását szolgálja a sorozatos elhatárolódás), mivel az önálló indulásban látják az önállóság megőrzésének zálogát. Az MDF vezetése a másik lehetőséget a behódolással, a beolvadással azonosítja. Stratégiájuk veszélye, hogy a párt elfeledkezik a politikai realitásokról. Azaz az MDF számára a túlélés, a parlamentben maradás a fő kérdés, nem pedig az önállóság és a szövetségi politika közötti választás.
A Fidesznek egyértelműen nem kedveznek a Fórum önállósodási törekvései, a szövetség érdekét az szolgálná, ha az MDF meggyengülésével (esetleg eltűnésével), politikai megállapodás nélkül megszerezhetné szavazótáborát, és a jobboldal egységessé válna.
Természetesen van rá esély, hogy az MDF elérje az ötszázalékos küszöböt, és ezzel igazolja helyét a magyar politikai térben, megerősítve pozíciójában a jelenlegi vezetést. Egy sikertelen választást követően azonban az MDF-nek nem csupán azzal kell számolnia, hogy elveszíti népszerű elnökét, hanem leginkább azzal, hogy a párt eltűnik a politikai süllyesztőben.