Hírek

2005.08.17. 00:00

Újjáéledt és világelső a Galaktika

Hajdani virágzó hazai sience fiction kultúránk szerzőinek és a fantasztikus irodalom világnagyságainak adott teret a Galaktika. Kilenc év után újjáéledt és világelső lett.

Váczy András

[caption id="" align="alignleft" width="238"] A tudományos-fantasztikus irodalom és művészet mellett megjelent a fantasy világa. E képzőművészeti műfaj elismert mestere Boris Vallejo.
[/caption]1972-ben megjelent egy fura kiadvány, úgy hívták, Galaktika – könyvszerű, újságszerű, de egyik sem. Antológia. Falták, mert az írások arról szóltak, ami a levegőben volt. A jövő kilátásait taglaló, az irodalomba simuló tudományos-fantasztikum akkor, amikor állni látszott az idő, nagyon kelendő volt. A hidegháborútól kettéosztott világban a Galaktikában jól megfértek egymással a két félteke írói: Asimov, Clarke, Philipp K. Dick és Frederik Pohl mellett Lem és a Sztrugackij testvérek. A Kuczka Péter jegyezte kiadvány a nyolcvanas évek közepén átalakult magazinná. – Küldetése volt: nemcsak az angolszász, hanem az európai és a magyar szerzők műveit is megjelentette… – vázolja Németh Attila, a régi és az új Galaktika irodalmi szerkesztője.

1972-től 1995-ig 175 szám jelent meg. Sikertörténet, ám nem illik elhallgatni, hogy az akkori kézi irányítással leosztott sci-fi-piacon a Galaktika egyeduralkodó volt. Amikor a rendszerváltással a piac kinyílt, és egymás után jelentek meg a fantasztikus kiadványok, olvasótábora szétesett. Végül a kiadó úgy látta jónak, hogy megszünteti. Többször nekiveselkedtek a felélesztésnek. Történt aztán, hogy a Móra kiadó hosszas huzavona után beadta a derekát, és az új tulajdonos – Burger Istvánt bízva meg a főszerkesztői teendőkkel – tavaly novemberben beindította a 176. Galaktikát. – A mai Galaktika nem a régi. Színes lett, sokkal nagyobb szerepet kap benne a tudományos ismeretterjesztés. A számokat egy központi témára építjük fel, lehet az egy bolygó vagy új tudományos felfedezés, és e köré szerkesztjük a cikkeket. Jómagam pedig kisprózát gyűjtök. Így egymásnak felelget cikk és novella – vázolja az irodalmi szerkesztő. Nem feledkeznek meg az ősökről sem: Retró rovatukban a sci-fi nagy öregjeitől jelentetnek meg egy-egy gyöngyszemet.

Megindító és követésre buzdító a Galaktika túlélési története. És tanulságos: az ilyen megkapja a maga jutalmát. Az évente – idén Glasgow-ban – megrendezett Science Fiction Európai (EuroCon) és Világtalálkozón (WorldCon) a több tucat magazin közül a Galaktika vitte el a pálmát. Németh Attila vette át. – Megállás nélkül érkeznek a gratuláló és érdeklődő levelek. Többségük a magyar szerzőkre kíváncsi – és ezzel a Galaktika előtt a régi küldetés kapuja tárult ki újra. Néhány magyar szerző művét angol fordításban hamarosan valamelyik neves magazinban olvashatják a világ sci-fi-rajongói.

A fantasztikus műfaj felett sem szállt el úgy az idő, hogy ne hagyta volna rajta a nyomát. A klasszikus sci-fi talaján – vagy éppen mellette – kibontakozott a fantasy álomvilága. – Újabban az angolszász világban a science fiction helyett a speculative fiction kifejezés terjedt el. Ebbe sokkal több belefér, mint elődjébe… Nemcsak űrhajókról, idegen bolygók meghódításáról vagy időutazásról szól, hanem sokkal árnyaltabban többről, másról. A vegytiszta sci-fi is megpróbál az éppen aktuális trendekre alapozni, mostanában például a felfutott biológiát és genetikát dolgozzák fel a novellisták. Ezzel párhuzamosan megjelent a kevésbé tudományos változat – kalauzol a sci-fi  időszerű változásaiban Németh Attila. Bárhogy is hívják, amióta világ a világ, van és lesz fantasztikus irodalom. És persze folyóirata. Teszem azt, a Galaktika.

László Zoltán (28) sci-fi-író:

Gyerekként faltam a könyveket addig, amíg rá nem ébredtem, hogy nekem a sci-fi a kedvencem. Mi lesz a jövőben? Mi lenne, ha…? Ilyeneken törtem a fejem. És ha már efféléken gondolkodtam, tizenhét évesen nekiálltam fantasztikus elbeszéléseket írni. Egymás után jelentek meg a Galaktikában. Aztán belefogtam a Hiperballada című társadalmi fantasztikus regénybe, amellyel hosszú ideig házaltam kiadótól kiadóig, amíg végre megjelent.

Nemere István (60) író:

Engem a Galaktikához jó adag nosztalgia fűz. Egyrészt mint olvasó kötődtem hozzá a műfaj miatt. Másrészt, ha nem is kezdetektől fogva, de a Galaktikában jelentek meg rendszeresen az írásaim. Bizony fájt, hogy megszűnt. Amikor kezembe vettem az új Galaktikát, gyanakodva lapozgattam: ki jelenik meg, mit, miről ír... Aztán amikor jobban belemélyedtem, elszállt belőlem a kétkedés. Jó, hogy van, jó, hogy felnő a lap körül az új író- és olvasónemzedék.

Gyerekként faltam a könyveket addig, amíg rá nem ébredtem, hogy nekem a sci-fi a kedvencem. Mi lesz a jövőben? Mi lenne, ha…? Ilyeneken törtem a fejem. És ha már efféléken gondolkodtam, tizenhét évesen nekiálltam fantasztikus elbeszéléseket írni. Egymás után jelentek meg a Galaktikában. Aztán belefogtam a Hiperballada című társadalmi fantasztikus regénybe, amellyel hosszú ideig házaltam kiadótól kiadóig, amíg végre megjelent.

Nemere István (60) író:

Engem a Galaktikához jó adag nosztalgia fűz. Egyrészt mint olvasó kötődtem hozzá a műfaj miatt. Másrészt, ha nem is kezdetektől fogva, de a Galaktikában jelentek meg rendszeresen az írásaim. Bizony fájt, hogy megszűnt. Amikor kezembe vettem az új Galaktikát, gyanakodva lapozgattam: ki jelenik meg, mit, miről ír... Aztán amikor jobban belemélyedtem, elszállt belőlem a kétkedés. Jó, hogy van, jó, hogy felnő a lap körül az új író- és olvasónemzedék. A tudományos-fantasztikus irodalom és művészet mellett megjelent a fantasy világa. E képzőművészeti műfaj elismert mestere Boris Vallejo. -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!