Hírek

2006.02.16. 11:31

Börtönélet fél négyzetméteren

Ha csak a férőhelyek számát nézzük, száz évvel ezelőtt valamivel jobb volt a magyar börtönökben a raboknak. Akkoriban még nem okozott problémát a zsúfoltság. Az áldatlan állapotokon az új fegyházak építése csak részben segít, az igazi megoldás az alternatív büntetési módszerek bevezetése lenne.

Dián Tamás

A magyar börtönök többsége a XVIII. század végén, illetve a XIX. század elején épült. Abban a korban ezek az intézmények korszerűeknek számítottak: volt bennük központi fűtés, folyó víz, valamivel később villanyvilágítás is. A helyzet azóta nem sokat változott. Az épületeket fogva tartja a múlt század fordulóján megrekedt színvonal. A börtönök többsége lerobbant állapotban van, a spártai viszonyok miatt amúgy is szinte tapintható feszültséget pedig még tovább élezi a zsúfoltság.

A fejlett országokban a börtönök telítettségi mutatója 98–105 százalék között mozog. Nálunk ugyanez az arány 145 százalék, ami annyit jelent, hogy 16 ezer ember van beszorítva 11 ezer férőhelyre. Ez országos adat, de van olyan büntetés-végrehajtási intézet is – Pécsett, illetve Esztergomban –, ahol a telítettség a 200 százalékot is meghaladja.

[caption id="" align="alignleft" width="260"] Elítéltek a Kozma utcai börtönben. A budapesti intézményben 144 százalékos a telítettség. Fotó: Kallus György
[/caption]Tizenhatezer elítélt egy akkora ország esetében mint hazánk, rendkívül sok. Az Európai Unió 25 államából csak Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország és Csehország előz meg minket ebben. Még elgondolkodtatóbb ez akkor, ha azt nézzük, hogy az ismertté vált bűncselekmények száma az utóbbi 6-7 évben folyamatosan csökkent. A fogvatartottak száma viszont egyre nő. A szakemberek ezt azzal magyarázzák, hogy a média és a politikai elit rosszul reagált a kriminalitás korábban nem ismert formáinak – a szervezett alvilág, az új típusú gazdasági bűncselekmények, a bérgyilkosságok és a robbantásos merényletek – megjelenésére. 1997 óta – talán a közvélemény nyomására – folyamatosan szigorodik a büntető törvénykönyv. A kiszabott szabadságvesztések időtartama nőtt, miközben visszaszorult a feltételes szabadlábra bocsátások száma. Az élet azonban nem igazolta vissza azt a vélekedést, hogy minél szigorúbb a büntetés, annál nagyobb a visszatartó erő. A gyakorlat azt bizonyította, hogy a büntetőjognak jóval csekélyebb a hatása a társadalmi morál alakulására, mint azt korábban sokan gondolták.

A zsúfoltságból az egyik kiút az új börtönök építése lehet. Ez persze drága, ezért az állam költségvetésen kívüli források bevonásával, úgynevezett PPP (Public Private Partnership – közösségi-magán összefogás) rendszerben gondolkodik. E megoldás alapján létesül két új, 700, illetve 800 főt befogadó intézet Tiszalökön és Szombathelyen. A konstrukció lényege, hogy az állam magántőkét von be az építésbe, s így nem kell a két beruházásért több mint 20 milliárd forintot kiadni, hanem 15 éves futamidő alatt meghatározott részletekben történik a törlesztés. A magántőkéből felhúzott börtönökben az őrzés állami kézben lesz majd, ám az üzemeltetés különböző feladatait – fűtés, energiaellátás, étkeztetés, mosás stb. – a beruházó vállalja. A két új börtön a tervek szerint 2007 második felében nyithatja meg (illetve zárhatja be) kapuit, s ezzel a zsúfoltság 130 százalékosra csökkenhet.

Ahhoz, hogy hazánk a büntetés-végrehajtás terén felzárkózhasson a fejlett államok szintjére, Petrétei József igazságügyi miniszter szerint a magyar büntetőpolitika rendszerét kellene teljesen átalakítani. A tárca vezetője úgy véli, látványosan csökkenthetné a fogvatartottak számát, ha a gyanúsítottak őrizetbe vételét nem minden esetben követné szinte automatikusan az előzetes letartóztatás.

„Magyarországon az előzetes letartóztatás időtartamának felső határa három év. Ez nagyon sok – jelentette ki lapunknak a miniszter. – Az elhúzódó nyomozás miatti kényszerintézkedés gyakran előzetes büntetéssé válik. Meggyőződésem, hogy az előzetesen fogvatartottak, de az enyhébb súlyú bűncselekmények miatt jogerősen elítéltek jelentős hányadánál is ki lehetne váltani a büntetést a szabadságvesztés egyéb alternatíváival.

A miniszter szerint ilyen például a felügyelet alá rendelés, amikor az elítéltnek meghatározott rendszerességgel jelentkeznie kell az Igazságügyi Hivatal hivatásos pártfogóinál. Felmérések bizonyítják, hogy a fiatalok esetében már ez is rendkívül hatásos. Ezenkívül érdemes lenne megfontolni a Nyugat-Európában már jól működő „nyitott börtön” nevű megoldást is. Ebben a rendszerben az elítélt napközben közérdekű munkát végez, s csak a szabadidejét tölti a büntetés-végrehajtás falai között. Ez nemcsak a börtönök zsúfoltságát enyhíti, hanem szociális szempontból is méltányos, hiszen a fogvatartott családi kapcsolatai nem lazulnak, s visszailleszkedése a társadalomba is zökkenőmentesebb. „A jelenlegi börtönnépesség fele első bűncselekményes, akikre csupán rövid szabadságvesztést róttak ki – mondta Petrétei József. – Ám ez a néhány hónap is elegendő ahhoz, hogy a munkahelyük megszűnjön, a családi kötelékeik felbomoljanak. Mindez megkérdőjelezi a büntetés visszatartó, jellemformáló erejét.”

Fejlettebb államokban az otthoni fogva tartás is a büntetés egyik alternatívája. Ennek során az elítélt egy virtuális börtönben él: a bokájára kap egy elektromos jeladót, ami azonnal riaszt, ha az illető elhagyja azt a területet, amit számára tartózkodási helyként kijelöltek. „Enyhébb bűnökért elítéltek számára talán ez lenne a legjobb megoldás – jelentette ki az igazságügyi miniszter. – Az elítélt otthon tud dolgozni, megszokott környezetéből nem szakad ki, miközben mégis büntetésként élheti meg ezt az időszakot. Ennek a kiépítéséhez persze nemcsak a jogi szabályozást kell átalakítani, hanem különböző hatásvizsgálatokra is szükség van.”

Az előzetesben lévők növelik a zsúfoltságot

Eger: ellenállnak, verekednek

A Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet 1908-ban épült fel Királyi Tövényszéki Fogház néven, s akkori befogadóképessége 123 személy volt. Jelenleg 126-nak kellene lennie a hivatalos létszámnak, de 2002-ben 173,8, 2004-ben 160, 2005 végén pedig 122 százalékos kihasználtságú volt. Soós Zoltán bv. alezredes, megbízott parancsnok szerint ebből adódóan nő a feszültségszint a fogvatartottak között, s ezzel egyenes arányban több olyan esemény következhet be, mint verekedés, kényszerítés, utasítás megtagadása, felügyelettel szembeni ellenállás. Ezeket azonban kellőképpen kezelik.

Esztergom: háromemeletes ágy

Az Esztergom központjában található 102 éves börtönben, egy-egy fogvatartott mozgástere a fél négyzetmétert sem éri el. A lakózárkák többségében háromemeletes ágyakon kell aludniuk a raboknak, folyamatosan 300 százalékos a telítettség. A súlyos bűncselekmények elkövetőit előzetes letartóztatásba helyezi a bíróság, és egy részük szintén az esztergomi börtönbe kerül. Nem egy rab éveket is eltöltött a fent leírt rettenetes körülmények között.

Kecskemét: börtönfény és árnyék

A rossz börtönviszonyok kecskeméti szimbóluma, a Mátyás utcai „előzetes ház”, ahol a telítettség 2004-ben érte el a 150 százalékot. Az elmúlt év elejére ez már meghaladta a 200 százalékot, jelenleg pedig 160-170 százalékon stagnál. Így nem ritka, hogy a korábban két személyre készített zárkákban öt-hat személyt helyeznek el. Kilenc zárkában pedig a harmadik szintes, tehát háromemeletes ágyakat is rendszerbe kellett már állítaniuk a fegyőröknek. Ennek ellentéte a Wéber Ede utcai börtönrészleg, ahol szinte minden fogvatartottnak saját cellája van. Leszámítva néhány kétszemélyes zárkát, ám ezek is „nyugati színvonalúak”. Itt található ezenkívül a 2003-ban átadott anya-csecsemő részleg is. Ugyancsak európai színvonalú a Wéber Ede utcán az úgynevezett „parkettás” börtön. Itt töltötte büntetésének zömét például az adócsalás miatt elítélt Stadler József. Ahol ugyancsak egyszemélyes „lakószobákban” történik az elhelyezés, amelyben „magukat őrzik” a rabok: a lakószobák ajtaját a saját kulcsaikkal nyitják, illetve zárják. A szobákba amúgy saját televíziót és számítógépet is bevihetnek az elítéltek.

Ellenőrzéskor épphogy fel tudnak állni

Hat légköbméter teret kell biztosítani az előírások szerint egy fogvatartott számára. Férfiaknál 3, nők és fiatalkorúak esetében pedig 3,5 négyzetméternyi az előírt tartózkodási terület. Az egyszemélyes zárkák nem lehetnek kisebbek 6 négyzetméternél. Ezen adatok alapján vannak meghatározva a börtönök hivatalos férőhelyei – ám ezt szinte sehol sem tudják betartani. Ráadásul a rabokat az elhelyezés szerint szelektálni kell: külön az egészségeseket a betegektől, a dohányzókat a nemdohányzóktól, az enyhébb bűnök elkövetőit a „nehézfiúktól”. Emiatt gyakran költöztetik a rabokat, ami feszültségeket okoz – mondja dr. Kiszely Pál dandárparancsnok, a Kozma utcai Budapesti Fegyház és Börtön vezetője. Náluk a telítettség például 144 százalékos.

A 39 éves István szerencsésnek mondhatja magát: a Kozma utcai börtönben másodmagával él egy körülbelül 8 négyzetméteres zárkában. A debreceni férfi ittas gázolásért kapott 3 évet, amiből egyet már letöltött. „Annak jó, aki dolgozhat – mondta. – Én például a börtönkönyvtárat vezetem, és hozzám tartozik a zártláncú televízió stúdiójának kezelése is. Csak este vagyok a zárkában, és szerencsére a társam is csendes, alkalmazkodó ember. Én azt mondom, érdemes az embernek meghúznia magát, s akkor élhető körülmények közé kerülhet. Tudom, hogy vannak olyan négyszemélyes cellák is, ahol hat-nyolc ember van egész nap. Ott legfeljebb annyi hely van, hogy ellenőrzéskor épp csak fel tudnak állni az elítéltek.”

A Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet 1908-ban épült fel Királyi Tövényszéki Fogház néven, s akkori befogadóképessége 123 személy volt. Jelenleg 126-nak kellene lennie a hivatalos létszámnak, de 2002-ben 173,8, 2004-ben 160, 2005 végén pedig 122 százalékos kihasználtságú volt. Soós Zoltán bv. alezredes, megbízott parancsnok szerint ebből adódóan nő a feszültségszint a fogvatartottak között, s ezzel egyenes arányban több olyan esemény következhet be, mint verekedés, kényszerítés, utasítás megtagadása, felügyelettel szembeni ellenállás. Ezeket azonban kellőképpen kezelik.

Esztergom: háromemeletes ágy

Az Esztergom központjában található 102 éves börtönben, egy-egy fogvatartott mozgástere a fél négyzetmétert sem éri el. A lakózárkák többségében háromemeletes ágyakon kell aludniuk a raboknak, folyamatosan 300 százalékos a telítettség. A súlyos bűncselekmények elkövetőit előzetes letartóztatásba helyezi a bíróság, és egy részük szintén az esztergomi börtönbe kerül. Nem egy rab éveket is eltöltött a fent leírt rettenetes körülmények között.

Kecskemét: börtönfény és árnyék

A rossz börtönviszonyok kecskeméti szimbóluma, a Mátyás utcai „előzetes ház”, ahol a telítettség 2004-ben érte el a 150 százalékot. Az elmúlt év elejére ez már meghaladta a 200 százalékot, jelenleg pedig 160-170 százalékon stagnál. Így nem ritka, hogy a korábban két személyre készített zárkákban öt-hat személyt helyeznek el. Kilenc zárkában pedig a harmadik szintes, tehát háromemeletes ágyakat is rendszerbe kellett már állítaniuk a fegyőröknek. Ennek ellentéte a Wéber Ede utcai börtönrészleg, ahol szinte minden fogvatartottnak saját cellája van. Leszámítva néhány kétszemélyes zárkát, ám ezek is „nyugati színvonalúak”. Itt található ezenkívül a 2003-ban átadott anya-csecsemő részleg is. Ugyancsak európai színvonalú a Wéber Ede utcán az úgynevezett „parkettás” börtön. Itt töltötte büntetésének zömét például az adócsalás miatt elítélt Stadler József. Ahol ugyancsak egyszemélyes „lakószobákban” történik az elhelyezés, amelyben „magukat őrzik” a rabok: a lakószobák ajtaját a saját kulcsaikkal nyitják, illetve zárják. A szobákba amúgy saját televíziót és számítógépet is bevihetnek az elítéltek. Ellenőrzéskor épphogy fel tudnak állni Hat légköbméter teret kell biztosítani az előírások szerint egy fogvatartott számára. Férfiaknál 3, nők és fiatalkorúak esetében pedig 3,5 négyzetméternyi az előírt tartózkodási terület. Az egyszemélyes zárkák nem lehetnek kisebbek 6 négyzetméternél. Ezen adatok alapján vannak meghatározva a börtönök hivatalos férőhelyei – ám ezt szinte sehol sem tudják betartani. Ráadásul a rabokat az elhelyezés szerint szelektálni kell: külön az egészségeseket a betegektől, a dohányzókat a nemdohányzóktól, az enyhébb bűnök elkövetőit a „nehézfiúktól”. Emiatt gyakran költöztetik a rabokat, ami feszültségeket okoz – mondja dr. Kiszely Pál dandárparancsnok, a Kozma utcai Budapesti Fegyház és Börtön vezetője. Náluk a telítettség például 144 százalékos.

A 39 éves István szerencsésnek mondhatja magát: a Kozma utcai börtönben másodmagával él egy körülbelül 8 négyzetméteres zárkában. A debreceni férfi ittas gázolásért kapott 3 évet, amiből egyet már letöltött. „Annak jó, aki dolgozhat – mondta. – Én például a börtönkönyvtárat vezetem, és hozzám tartozik a zártláncú televízió stúdiójának kezelése is. Csak este vagyok a zárkában, és szerencsére a társam is csendes, alkalmazkodó ember. Én azt mondom, érdemes az embernek meghúznia magát, s akkor élhető körülmények közé kerülhet. Tudom, hogy vannak olyan négyszemélyes cellák is, ahol hat-nyolc ember van egész nap. Ott legfeljebb annyi hely van, hogy ellenőrzéskor épp csak fel tudnak állni az elítéltek.” Elítéltek a Kozma utcai börtönben. A budapesti intézményben 144 százalékos a telítettség. Fotó: Kallus György -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!