Egészségügy: bukásveszély

Azzal mindenki egyetért, hogy az egészségügy komoly gondokkal küzd. Bár a terület reformját minden párt a zászlajára tűzte, az elmúlt években érdemben nem sok minden történt. A területhez nehéz hozzányúlni, ám aki mégis megpróbálja, nagy eséllyel számíthat kudarcra. Ezúttal azonban feltűnően sok reformkérdésben értenek egyet a parlamenti pártok. Rácz Jenő egészségügyi miniszter lapunknak azt mondta: kétpillérű egészségügyi szolgáltatási csomagot dolgoznak ki. Az MSZP szerint az alapcsomagba tartozna a közegészségügy, a járványügy, a mentés és a sürgősségi ellátás. A második, kötelező pillérre épülő csomagban a társadalombiztosítás által jelenleg is nyújtott szolgáltatások lennének. A Fidesz ezzel szemben a közigazgatási reformhoz igazítaná az egészségügyet, és e területen is hét régióra osztaná az országot.

Mikola István, a párt szakpolitikusa lapunknak úgy érvelt: másra van szükség az ország keleti felében, mint a nyugatiban. A megegyezés készsége legkevésbé az SZDSZ-re jellemző: a liberálisok markánsan képviselik igazukat. A szabad demokraták kivételével például valamennyi párt elkötelezte magát a szolidaritás elvén működő egységes egészségbiztosítás fenntartása mellett. Molnár Lajos, a liberális párt egészségügyi programjának kidolgozója és egészségügyiminiszter- jelöltje szerint a beteg ma „hármat fizet, egyet kap”. Azaz: fizeti a járulékot, fizeti a magánorvost, és a kórházban fizeti a hálapénzt. Szerintük ahogy egy párttal nem lehet demokráciát csinálni, úgy egy biztosítóval sem lehet egészségbiztosítást működtetni. Így amellett kardoskodnak, hogy több-biztosítós rendszert kell létrehozni, amelyben a páciens nem kiszolgáltatott. Mikola István szerint ez szegény betegeket és gazdag betegeket szülne, Molnár Lajos ugyanakkor úgy véli: a szakadást a társadalom okozza, nem a biztosítók.

Pusztai Erzsébet, az MDF volt egészségügyi minisztériumi politikai államtitkára a hazai egészségügy jövőjével kapcsolatban azt mondta: pártja az országot Európa gyógyító-rehabilitáló központjává tenné. A hálapénz eltörlésével mind a négy parlamenti párt egyetért, az MDF szerint helyette vizitdíjat kellene bevezetni. A magántőke bevonásával is egyetértenek, igaz, annak mértékét már különbözőképpen ítélik meg a pártok. A Fidesz az intézményeket állami kézben tartaná, de a működtetésbe beengedné a magántőkét. Az MSZP az egészségügyi dolgozók tulajdonossá válását tartja elképzelhetőnek. Ezt képviseli a szakrendelőkre kiterjesztve az MDF is. Az SZDSZ annak érdekében támogatja a tőkebevonást, hogy európai színvonalú legyen az ellátás.

– A népegészségügy nagyon fontos kérdés Magyarországon, és nagyon nagy baj van vele. Ahhoz, hogy gazdasági fellendülés következhessen, előbb az kell, hogy a magyar nép egészséges legyen. Ha elmegy például Brüsszelbe, azt látja, hogy az emberek mosolyognak, készségesek, szívesen útba igazítanak. Ehhez képest mi van itthon? Bizalmatlanság, befelé fordulás. Ezt a depressziós légkört kell megváltoztatni.

– Jól értem? Az ön feladata az, hogy optimistává tegye a magyarokat?

– Részben. Az emberekben lakozó energiaforrásokat működtetni kell, s ennek nyomán előbb-utóbb az egészségtudat is formálódik. A feladatom az, hogy felügyeljem mindazokat a szektorokat, amelyek az egyén kibontakozását, testi-lelki épségének, egészségének megőrzését vagy éppen helyreállítását szolgálják.

– Ehhez szükség lesz kormányzati struktúraváltásra is?

– Bár erről még egyeztetések folynak, erről van szó. A tervek szerint a kormányzatban két nagy pólus jelenne meg: az egyik a gazdasági-pénzügyi, a másik a humán erőforrásokkal gazdálkodó. A kanadai példa nyomán ez utóbbi területnek lennék a vezetője.

– Konkrétan mely minisztériumokat érintené a változás?

– Mondom, a párton belül is folyik az egyeztetés, nincsenek készen a tervek, de minden bizonnyal a sport, az egészségügy, az ifjúság és a családügy területeit érintenék az átalakítások.

– Feltételezem, hogy ez nem kevés érdeket sérthet.

– Úgy van, a változások csendesen történnek. Azok, akik ezeken a területeken dolgoznak, féltik a pozíciójukat, pedig nem kellene. Pozíciók így is lesznek, csak legfeljebb szigorúbb és egységesebb lesz az ellenőrzés és a beszámoltatás. „Nyomulós” ember vagyok, eddig minden mozgásteret kihasználtam, most is ezt fogom tenni. Nem kell nyavalyogni, hogy rengeteg idő, míg elérjük a célunkat. Lépésről lépésre kell rakni a téglát.

– A népegészségügy nagyon fontos kérdés Magyarországon, és nagyon nagy baj van vele. Ahhoz, hogy gazdasági fellendülés következhessen, előbb az kell, hogy a magyar nép egészséges legyen. Ha elmegy például Brüsszelbe, azt látja, hogy az emberek mosolyognak, készségesek, szívesen útba igazítanak. Ehhez képest mi van itthon? Bizalmatlanság, befelé fordulás. Ezt a depressziós légkört kell megváltoztatni.

– Jól értem? Az ön feladata az, hogy optimistává tegye a magyarokat?

– Részben. Az emberekben lakozó energiaforrásokat működtetni kell, s ennek nyomán előbb-utóbb az egészségtudat is formálódik. A feladatom az, hogy felügyeljem mindazokat a szektorokat, amelyek az egyén kibontakozását, testi-lelki épségének, egészségének megőrzését vagy éppen helyreállítását szolgálják.

– Ehhez szükség lesz kormányzati struktúraváltásra is?

– Bár erről még egyeztetések folynak, erről van szó. A tervek szerint a kormányzatban két nagy pólus jelenne meg: az egyik a gazdasági-pénzügyi, a másik a humán erőforrásokkal gazdálkodó. A kanadai példa nyomán ez utóbbi területnek lennék a vezetője.

– Konkrétan mely minisztériumokat érintené a változás?

– Mondom, a párton belül is folyik az egyeztetés, nincsenek készen a tervek, de minden bizonnyal a sport, az egészségügy, az ifjúság és a családügy területeit érintenék az átalakítások.

– Feltételezem, hogy ez nem kevés érdeket sérthet.

– Úgy van, a változások csendesen történnek. Azok, akik ezeken a területeken dolgoznak, féltik a pozíciójukat, pedig nem kellene. Pozíciók így is lesznek, csak legfeljebb szigorúbb és egységesebb lesz az ellenőrzés és a beszámoltatás. „Nyomulós” ember vagyok, eddig minden mozgásteret kihasználtam, most is ezt fogom tenni. Nem kell nyavalyogni, hogy rengeteg idő, míg elérjük a célunkat. Lépésről lépésre kell rakni a téglát. -->