A híradózást nem lehet megunni

- Hogy érzi magát egy híradós, amikor a hír házhoz jön, vagyis a tévészékházat ostromolják?

- Izgalmas éjszaka volt, mnár nyolc órakor nehezen tudtak a hazainduló kollégák menni az épületből, de aztámn nem volt időnk izgulni, mert a munkára koncentráltunk. Később a tévében láttuk, hogy mi történik körülöttünk, hiszen a háznak olyan mélyek az ablakai, hogy nem nagyon lehet kilátni. Nem nagyon értettük mi történik, miért épp a televiziót ostromolták. A praktikus kollégák a kocsijukért izgultak. Aztán amikor a rendőrők már nem tudták tartani a bejáratot,a  biztonságiak felszóltak és a hátsó kijáraton kimentünk.

- A tévében az utóbbi években történnek a dolgok, elnökök és főszerkesztők jönnek, mennek, a híradóban nincs hangulat?

- Én mindig a munkára koncentráltam, s a híradózást nem lehet megunni. Viszont jó, hogy más műfajban is kipróbálhatam matgam. Egy ideje a Fő térrel járom az országot. Ott sok rutinos kolléga dolgozik, akiktől rengeteget tanulhatok, hizsen egészen más képi megoldásokat, vágásokat alkalmaznak. A városképekből, várostörténetekből néha kis művészeti alkotások lesznek. Legutóbb Villányban, Siklóson és Harkányban forgattunk, amit most vasárnap délelőtt sugároz a tévé.

- A kisfia nem hiányolja, amikor napokra eltűnik?

- Most is velem voltak Harkányban, még az apja is kivett két szabadnapot, így amikor végeztünk, rohantam hozzájuk. Egyébként sem unatkoztak, mert míg rám vártak úsztak a gyógyfürdőben. Amúgy Krisztián 2 éves, s fél évet voltam vele otthon. Sajnos, nem tudtam megoldani, hogy tovább otthon maradjak, de a tévében nagyon rendesek voltak, mert kezdetben mindig délre osztottak be, s így reggel és este is otthon voltam.

- Hogy működik az olasz-magyar vegyesházasság?

- Jól, miután a férjem költözött ide. Krisztiánnak is előnyére válik, hiszen egyszerre tanul meg két nyelvet.