Hírek

2007.04.16. 08:34

Rosszul néz vagy rosszul főz? Lődd le!

Lövések egy villamoson, majd egy vendéglőben. Vajon erőszakosabbak lettünk? Vagy nem is az a fő baj, hogy létezik agresszió, hanem az, ha megszokjuk?

Stanga István

Nagyon úgy tűnik, egyfajta mini vadnyugattá kezd válni kis hazánk. Ha nem tetszik valakinek valami, nem kérdez, hanem lő. A különbség csupán annyi, hogy az 1800-es évek Amerikájában a pisztollyal lezárt viták természetesek voltak, míg manapság nem feltétlenül ezt tartjuk a nézeteltérések rendezése legkultúráltabb formájának.

Vajon mi vihet rá valakit, hogy egy villamosbéli szóváltást azzal fejezzen be, hogy leszáll, majd a nyitott ajton keresztül nemes egyszerűséggel arcon lövi a másikat? Vagy mi játszódhat le abban az illetőben, aki egy vendéglőben szemen lő egy szakácsot, mert nincs megelégedve az étellel? Egyáltalán: miért természetes az, hogy egyesek (talán nem is kevesen) különféle fegyverekkel járnak-kelnek közöttünk, gondolván, hátha aznap is lőni kell valakire.

Egyébként az összes vonatkozó statisztika azt mutatja, hogy mi, magyarok, egyáltalán nem tartozunk az élbolyba, ha az egyes nemzetek agresszivitásra való hajlamát vizsgáljuk. Ha azonban sorra-rendre azt látjuk, az agresszó természetes velejárója a mindennapi életnek (például erőszakba torkolló tüntetések), egyesekben könnyen az a kép keletkezhet, hogy így kell megoldani a konfliktusokat. Márpedig jól tudjuk, az emberi túlélést szolgáló technikák közül sokkal inkább a konszenzus, az együttműködés vezet eredményre, semmint az agresszió.

A helyzet romlását egyébként jól jelzi, hogy még a szakemberek sem merték feltételezni azt, ami végül bekövetkezett. A Magyar Televízió Kultúrház című műsorában tavaly szeptemberben volt egy beszélgetés, amelynek során a pszichológus azt mondta: az ember mégis csak jobban kezeli a dolgokat, mint az állatok, mert ha utóbbiakból zsúfolnának össze több százat egy 6-os villamoson, rögtön kitörne a harc. Igaz, tette hozzá, a 6-oson mi is agresszióként élünk meg akár egy rossz pillantást is. – Ez igaz, de mégsem lövünk – felelte erre mosolyogva az agressziókutató, s mindketten elégedetten nyugtázták, hogy azért itt még nem tartunk.

Sajnos, mára igen. S ha már az agressziókutatót említettem... Volt egy megállapítása, amellyel magam is egyetértek. Hogy tudniillik nem az a legnagyobb baj, hogy létezik agresszió, hanem az, ha megszokjuk.  

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!