Hírek

2007.08.10. 15:01

Államtitkok: régi reflexek?

Többek véleménye szerint az államtitkokkal összefüggő jogszabályaink bőven megérettek a változtatásra, mert sokkal inkább a pártállami gyakorlathoz igazodnak, semmint a demokratikus normákhoz.

Stanga István

Néhány napja hivatalos szervek és civilek is azt találgatják, vajon mi  lehetett a célja annak a személynek, aki a Nemzeti Nyomozó Irodától (NNI)egy államtitoknak minősített iratot lopott el, hogy aztán több szerkesztőségnek és újságírónak is eljuttassa azt. Minthogy – legalábbis a kiszivárgott hírek szerint – nem valami „korszakos” dokumentumról volt szó, így sokan arra tippelnek, hogy a vélhetően NNI-alkalmazott magát az irodát, esetleg az egész rendőrséget akarta lejáratni. Az egyik újságíró pedig, aki úgyszintén megkapta a kérdéses irat másolatát, azt hitte, provokációról van szó, így azonnal felkereste a hivatalos szerveket. Utóbbiak meg nem győzték eleget hangsúlyozni, hogy mindazok, akik netán ismerik és mondjuk felhasználják (továbbadják, megírják, stb.) a dokumentumban foglaltakat, maguk is bűncselekményt (államtitoksértést) követnek el.

Nos, a jelenlegi jogszabályok szerint valóban ez a helyzet. Már csak az a kérdés, hogy az idevágó törvények vajon megfelelnek-e a demokrácia követelményeinek, avagy inkább emlékeztetnek a pártállami gyakorlatra.  Szerintem ugyanis az utóbbi dologról van szó, s ebben a hitemben megerősített mindaz, amit az eset kapcsán dr. Bárándy Péter volt igazságügyi miniszter és Haraszti Miklós, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) sajtószabadság-képviselője mondott. Nekik az a meggyőződésük, hogy olyan irányú jogszabály-módosításra lenne szükség, amelynek eredményeként csupán a titokgazda követhetne el tettesként államtitoksértést, míg a többieket (újságírókat, állampolgárokat) legfeljebb felbújtóként vagy bűnrészesként lehetne felelősségre vonni.

Magam is azt gondolom, hogy a vonatkozó törvényeink aligha EU-konformok, s bőven megérettek a módosításra. Már önmagában az is elég, hogy bármiből pillanatok alatt államtitkot lehet csinálni, anélkül, hogy a társadalmi kontroll erőteljesebben működhetne, azaz szélesebb körben vitatkozni lehetne arról, vajon az adott kérdés, ügy indokolja-e a titkosítást. De hogy egyszerű polgárokat, civileket, újságírókat ugyanúgy ítélnek meg (el), mint magát a titokgazdát, az nonszensz. Megjegyzem, ez éppen olyan abszurditás, mint amikor újságírókat próbálnak meg rávenni (rákényszeríteni?) arra, hogy fedjék fel forrásukat, informátorukat. Túl azon, hogy ezt az újságírók etikai kódexe is tiltja, szerintem a köznek jóval nagyobb érdeke fűződik a médiában dolgozók félelemmentes munkájához, akadályoktól mentes mozgásához, stb. (végső soron a sajtószabadsághoz), semmint az ezzel ellentétes gyakorlathoz, amelyre azért manapság is van példa.

Persze, attól még, hogy változtatni kellene a jelenlegi szabályozáson, egyáltalán nem biztos, hogy történik is valami. Ehhez ugyanis elsősorban politikai akaratra lenne szükség, ennek pedig a nyomát sem lehetett látni a rendszerváltás óta eltelt több mint másfél évtized során, bárki is volt hatalmon. A régi reflexek itt még az átlagosnál is erősebben működnek.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!