Hírek

2007.09.18. 14:46

Az Y-tervtől a petícióig

Nem az a baj, hogy önjelölt „próféták” és „hadvezérek” elhiszik (és másokkal is el akarják hitetni), hogy antidemokratikus módon át lehet írni a választások eredményét. Az igazi probléma az, hogy vannak, akik ezt el is hiszik.

Stanga István

Szóval, az nem úgy van (már legalábbis akkor, ha nem valamiféle banánköztársaságban él az ember), hogy összeállunk néhányan, kijelentjük, hogy mi vagyunk a nép – de minimum annak felkent képviselői –, azután bemasírozunk a közszolgálati rádióba vagy televízióba, és ott felolvasunk ilyen-olyan petíciókat. És ha ezt nem engedik, akkor irgum-burgum csináljuk a fesztivált, vagy azzal fenyegetőzünk, hogy átadjuk a terepet a nálunk kérlelhetetlenebb embereknek. Ismétlem, az ilyesmi demokráciákban nem szokásos, sőt, azokban a közép- és dél-amerikai országokban sem a „nép” képviselői jutnak szóhoz a tévében, ahol időről időre katonai puccsal döntik meg ennak vagy annak a hatalmát. Ott ez a győztes tábornokok privilégiuma.

Az egész dolog eszembe se jutott volna, ha nem hallom, hogy a tüntetők – elővéve a tavalyi forgatókönyvet – ma ismét a Magyar Televízióhoz vonulnak, követelve valamely kiáltványuk beolvasását. Hogy aztán melyik csoport melyik petíciója élvez elsőbbséget, s hogy ki képviseli igazán a „magyar népet”, azt ne tőlem tessenek megkérdezni, mert fogalmam sincs. Igaz, maguk a tüntetők sem sokkal tájékozottabbak nálam, ugyanis mindegyik csoportjuk (akik között még ellentétek is feszülnek) magának vindikálja a jogot a vezető szerepre. Ezt állítja például Gonda László, a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 ügyvivője, miként Fáber Károly, a Rendszerváltó Fórum vezetője, egyben a sokáig szigorú hadititokként kezelt Y-terv „gazdája” is.

Megjegyzem, ez az Y-terv (túl azon, hogy megmutatja, a kiagyalója előtt nem ismeretlenek a háborús regények) tökéletesen szemlélteti, mennyire magyaros, mennyire abszurd mindaz, ami például a tegnapi nap folyamán történt. Az már a kezdet kezdetén látható volt, hogy az egykori Kossuth térieknek nem igazán sikerült nagyobb tömegeket megmozgatniuk, az viszont csak később derült ki, hogy maguk a „vezetők” is (ha ugyan valóban annak nevezhetjük őket) tökéletesen tanácstalanok voltak a tennivalókat illetően. Az ugyanis, hogy erre-arra vonulunk a városban, tavalyi rigmusokat skandálunk, önjelölt szónokok sokaságát hallgatjuk, majd leköpünk és megdobálunk néhány országgyűlési képviselőt...., hát, őszntén szólva elég soványka program. Ami meg az említett Y-tervet illeti... Tényleg komolyan gondolta valaki, hogy néhány fontosabb épület blokád alá vonásával (amely persze, törvénytelen, s mint ilyen, nyilván a rendőrség beavatkozását váltja ki) le lehet modatni a a kormányt? Fáber Károly bizonyára, csakhogy – mint kiderült – az Y-tervre „még nincs indíttatása az embereknek”.

Ha ironizálni akarnék, azt is mondhatnám, kis ország, kis tüntetés, kis néptribunok. De a helyzet – az operettbe illő elemek ellenére – mégsem nevezhető viccesnek. De nem azért, mert az ilyen-olyan műveltségű, féktelen szereplési vágytól fűtött, önjelölt próféták-hadvezérek elhiszik,  hogy egy demokráciában akár antidemokratikus módszerek révén is – természetesen nem megfeledkezve a népre való hivatkozásról – minden további nélkül át lehet írni a választások eredményét. Sőt, még csak nem is annak okán, hogy ezt másokkal is el akarják hitetni. Hanem azért, mert vannak, akik el is hiszik.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!