Hírek

2007.10.09. 06:18

Tiszta kezek, rendes Ház

Ha az ember nem lett volna tanúja annak a milliónyi korrupciós botránynak, amely a rendszerváltás óta (is) végbement kis hazánkban, talán meg is hatódna attól a nagy bűnbánattól és fogadkozástól, amelyet az országgyűlésben hallott.

Stanga István

Kérem szépen, aki semmit sem tud erről az országról, és csakis az alapján alakítana ki valamilyen képet, amit most hétfőn látott-hallott a magyar országgyűlésben, egészen biztosan azt mondaná: szerencsés az a nemzet, amelynek politikai elitje ennyire vágyik a makulátlanul tiszta közéletre. És tényleg. Ha hiszik, ha nem, egymást érték az önkritikusabbnál önkritikusabb felszólalások, a közélet megtisztítását, a korrupció visszaszorítását szolgáló javaslatok. Kormányfő és frakcióvezetők egymást igyekeztek felülmúlni a nagy „tisztasági ötletbörzében” (nem is szeretnék most a korrupció helyében lenni), és ha a hallottaknak csak a fele megvalósul, lesz itt olyan rend, hogy csak na. (Kossuth Lajos szavaival élve: „Csak azt mondom: annyi energiát a kivitelben, mint a mennyi hazafiuságot tapasztaltam a megajánlásban, s Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni!”)

Nos, már önmagában az is szép volt, amikor a kormányfő népszavazással „fenyegette meg” a honatyákat arra az esetre, ha nem szavazzák meg a „tisztasági csomag” néven elhíresült tervet, az meg különösen tetszett, amikor Lendvai Ildikó „Szijjártó–Zuschlag-paktumról” beszélt, majd valami olyasmit mondott a Fidesznek címezve, hogy „...önök nem tudják, hogyan mentek a dolgok? Ne tessék nekem ilyet mondani.” A liberálisok frakcióvezetője, Eörsi Mátyás – egyebek mellett – azzal indokolta a Gyurcsány-féle javaslatok támogatását, hogy meg kell tenni mindezt, mert ellenkező esetben nincs kizárva, hogy az ország lakossága „...az egész politikai bagázst lesöpri a színtérről dühében.” És akkor – tette hozzá  – esetleg egy még populistább, „nálunk is rémesebb politikusokat fog behozni”. Boross Péter szerint pedig egy olyan elkötelezettség szükségeltetik, amely alapjaiban „tárná fel mindazt a szennyet, amit közös erővel ráhordtunk erre az országra az elmúlt években.” 

Az MDF volt miniszterelnökének igaza van, amikor azt mondja, hogy a politikai köröket is komoly felelősség terheli az ország lezüllesztéséért. És ez még akkor is így van, ha az emberek – pártszimpátiájuknak, világlátásuknak megfelelően – mást és mást tartanak minden bajok forrásának. Sőt – s itt megint osztom Boross Péter véleményét –, mára odáig jutottunk, hogy a korrupcióért, a pénzlenyúlásokért, egyszóval minden simlisségért kizárólag a másik oldalt tesszük felelőssé, míg a sajátjainkról vagy nem feltételezünk ilyesmit, vagy valami olyasmikkel adunk felmentést a számukra, hogy „na, de azért ők mégse annyit, meg hát nem is olyan pofátlanul...”, stb. És aztán jöhet a véget nem érő vita arról, hogy hol van több tolvaj és ki lopott többet.

Amúgy meg egyáltalán nem tudok örülni mindannak, ami az országgyűlésben a közélet megtisztítása ürügyén elhangzott. Talán más lenne a helyzet, ha a mindezt nem előzi meg egy Zuschlag-ügy. Ha a képviselőkben csak úgy egyszerűen feltámadt volna valami igény egy tabula rasára, arra, hogy végre rendet vágjanak maguk körül. Mert a szememben nem túl hiteles egy olyan tolvaj megtérése, aki csak azután szánja rá magát a bűnbánatra, hogy tetten érték.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!