Ha karácsony, akkor Diótörő

A Vörösmarty Színház Diótörő-előadásának kalandos a története. Négy évvel ezelőtt összefogott a békéscsabai Jókai és a székesfehérvári Vörösmarty Színház, hogy közösen színpadra állítsák a karácsonyi időszak legkedveltebb darabját.  A költségek így megfeleződtek, a jelmezek és a díszletek ide-oda utazgattak a két város között. Mára teljesen a székesfehérváriaké a produkció. A művet Szurdi Miklós nemcsak rendezte, hanem írta is. „Eltér az eredetitől, bár azon alapul. Tudtommal musical még nem készült belőle. Szomor György zseniális zenét írt hozzá, amit remekül kiegészítenek Valló Attila dalszövegei.” A  produkció Szurdi szerint igazán nagyszabású. „Van olyan jelenet, amikor egyszerre ötvenen vannak a színpadon”- tette hozzá.  „Nem véletlenül neveztük el családi musicalnak a műfaját, hiszen minden korosztály megtalálja a számítását.”

A darab idei érdekessége, hogy az Egérkirály szerepében Szabó Győzőt és Gerner Csabát  láthatjuk.  A karácsonyi mesét nem csak a székesfehérváriak élvezhetik, ugyanis a darab a premier után országos turnéra indul. „Játsszuk a szombathelyi sportcsarnokban 22-én, Budapesten a Syma Csarnokban 26-án, Győrben 29-én és Debrecenben január 5-én.”

Az eredeti történetet  E.T.A. Hoffmannak köszönhetjük. Ő írta meg 1817-ben a Diótörő és Egérkirály fantasztikus meséjét. A történet a valóság és a képzelet határán mozog, álomvilágba viszi a nézőket. Talán ez az egyik oka töretlen népszerűségének. A mese megszületése után mégis 75 évet kellett várni, hogy létrejöjjön az első színházi előadás. A szentpétervári  Mariinszkij Színház legendás balettmestere, a francia születésű Marius Pepita ötlete volt, hogy a művet balett előadásként vigyék színre. Csajkovszkijt kérték föl, hogy írja meg a zenét hozzá, bár a mester eleinte vonakodott a feladattól. A kritikusoknak nem tetszett az adaptáció, hűvösen nyilatkoztak róla, úgy vélték, a darab nem alkalmas táncelőadásra.

A bemutató után Oroszországban nem aratott sikert a mű. Moszkvába csak a forradalom után, 1919-ben állították színpadra.
A magyar operaház 1927-ben vállalkozott először a balett bemutatására, bár addigra zenekari szvitként ismert és kedvelt hangversenyszám volt a Diótörő. A darab mégsem lett sikeres, a második világháborúig mindössze húsz alkalommal játszották.

Az áttörést az 1934-es év hozta, ekkor Oroszországban Vaszilij Vajnonen koreográfus átformálta és sikerre vitte a művet. 1945 után a Népi Demokratikus országok ezt a legendás előadást vették át és tűzték műsorra. 1950-ben Vajnonen Budapestre is utazott, hogy személyesen tanítsa be a balettet. „Csajkovszkij zenéje oly képszerű, táncos, érzelemdús, hogy színpadi megjelenítése nagyon érdekes volt számomra. A zenéből kiindulva építettem fel újból a szövegkönyvet, maximálisan kidolgozva a cselekmény részleteit” - vallott munkájáról akkor a táncos. Az Operaház repertoárjában a mai napig ezt a feldolgozást lehet látni, tavaly volt a 750. előadás.

A háború után a Diótörő megkezdte hódító útját az Egyesült Államokban is. 1954 és 1970 között több mint ötszázszor játszották a New York City Balett előadásában George Balanchine vezetésével. Amerikában karácsony táján minden városnak saját színpadi adaptációja van, ráadásul minden évben terveznek egy új diótörő babát, amit meg lehet vásárolni a boltokban.

Az Egérkiráy szerepében: Szabó Győző

„Az idén nekem kell beugrani Gesztesi Karcsi helyett. Valamennyire tudok énekelni, mégis izgatottan várom, mit szól majd hozzám a közönség. Beugrásom is régen volt már, ez is különlegessé teszi a dolgot. A dalok szerncsére nem nehezek, ráadásul hozzáértő emberek készítenek fel” - vallott szerepéről a színész.