Özvegyi nyugdíj – ki kaphat, és ki nem?

A különélés más joghelyzetet teremt, mintha a házaspár közös gazdálkodást folytat, azaz gazdasági közösségben él egyikük halálakor. Ha tehát egymástól különváltan éltek, az özvegy az elhunyt férj után nem jogosult nyugdíjra. Erre a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál hívták fel a figyelmet.

A jutattás ilyen helyzetben csak akkor jár, ha az elhunyt fél tartásdíjat fizetett legalább egy éve külön élő házastársának. Ezt azonban bírói ítéletnek vagy közjegyzői okiratnak, azaz végrehajtható határozatnak kell bizonyítania. Tartásdíj esetén az elvált feleség szintén kaphat özvegyi nyugdíjat.

Az élettárs is jogosult lehet a kiegészítő juttatásra. De csak akkor, ha a felek az elhunyt haláláig legalább tíz évig együtt éltek. Jelen esetben tehát az özvegyi nyugdíj az élettársat illeti meg. Két asszonynak egyszerre egyébként nem is járhatna.  

Ha az érintettnek nincs saját nyugdíja, a kiegészítés ama nyugellátás ötven százaléka, amelyet az elhunyt a halála évében kapott. Saját nyugdíj esetén az arány harminc százalék. Amennyiben az elhunyt aktív volt, a számítás alapja a keresete utáni nyugellátás összege.

A jogszabály igyekszik kivédeni a nyerészkedők garázdálkodását. Előfordulhat, hogy egy fiatal nő a magas özvegyi nyugdíj reményében megy hozzá egy gazdag idős emberhez. Ám ha az elhunyt betöltötte a hatvankettőt, és a pár nem élt együtt legalább öt évig, a haszonleső hoppon marad. Életünkben különválás esetén igyekezzünk tiszta helyzetet teremteni, nehogy később a jogszabályok nem-ismerete okán csalódjunk.