Talpunk alatt egy atombunker

A hidegháború éveiben a Rákosi diktatúra megrendelésére egy nagyszabású óvóhelyet terveztek Budapest belvárosában. Az építkezés 1949-ben kezdődött és a metró építésével párhuzamosan, négy éven keresztül, 1953-ig folyt a Kossuth tér környékén. Az F4-es objektumnak elkeresztelt bunker mintegy 16 emelettel a föld alatt, 3000 kiváltságos embert – köztük Rákosi Mátyást és a Magyar Dolgozók Pártja KB-tagjait – óvott volna egy amerikai atomtámadás első pár órájában. A földalatti labirintus mai árfolyamon számolva nyolcmilliárd forintból épült a kor legmodernebb szovjet technikájával, de soha semmire nem használták.

Az atombunker létezése ugyan ma már nem titok, de nem is látogatható. Üzletemberek azonban jó lehetőséget látnak a 4000 négyzetméteres, kétszintes objektumban. Ez nem csoda, hiszen az óvóhelyről semmit sem tudnak a földhivatalok, tehát gyakorlatilag nulla forintért lehetne hozzájutni. Így talán valamikor fiatalok szórakozhatnak majd az F4-ben. Az elképzelések között korábban szerepelt gombatermelő üzem és étterem is, de eddig még nem talált vevőt a BKV.

Érdekes módon a hidegháború láthatatlan földalatti emlékművébe a Tőzsdepalota mögötti lakóház hátsó traktusából lehet lejutni. A gangos ház udvarának közepén egy kör alakú betontömb áll, innen indul lift a mélybe. Az (idő)utazás mindössze néhány percig tart. Lehetne lépcsőn is menni, de a BKV létesítménymérnökei – akik minden héten egyszer ellenőrzik a földalatti állapotokat – nem ajánják, mert csöppet fárasztó.

A nagyjából 39 méter mélyen lévő alsó állomáson nyirkos a levegő, bokáig érne a víz, ezért pallókon kell egyensúlyozni. Az elektromos rendszer karbantartására érthető módon egy fillért sem költöttek az elmúlt 50 évben, így kézilámpákkal világítva  kell botorkálni a kör keresztmetszetű folyosókon. A terek hatalmasak, a vastag betonfalakba pedig nyugodtan meg lehet bízni, nem valószínű, hogy éppen most mondanák be az unalmast. Van itt minden, ami a túléléshez kell. A vizesblokk döbbenetes látványt nyújt, a kiválasztottaknak pedig aktív szénnel működő légtisztitók biztosítottak volna tiszta oxigént. Jellemző a korra, illetve a szovjet minimalizmusra, hogy a szerkezet szobányi méretű. 

„Ahogy én tudom, az építkezésen rabok is dolgoztak. Valószínű, hogy néhány munkás sosem jött ki innen élve. Nem lepődnék meg azon, ha a pár embert itt befalaztak volna” – mondja az egyik BKV-s kísérőnk. Mindenesetre ha a pincerendszer valóban azt a funkciót szolgálta, amiről a közlekedési vállalatnál tudnak, akkor kifejezetten előnyös volt, ha a munkások hallgattak.

„Az F-4 jelű óvóhely eredeti célja szerint veszély esetén helyet adott volna a Parlament irodáinak. Innen irányították volna az országot” – magyarázza Kiricsi Karola. A BKV szóvivője hozzáteszi: pontos tervrajz a titkosság miatt nem maradt fent.

Mindenesetre a pincerendszernek van egy másik nyúlványa is, ami a Szabadság téri szellőzőkhöz vezet. Egyikükből kényelmes lépcsőn a felszínre lehet jutni, de az MTV-székház melletti nyílást rácsokkal védik.