Sínek, hazugságok

Egymás között szólva, engem baromira nem izgat, lesz-e Gaskó Istvánból felkent sztrájkvezér, netán egy életre elássa magát, miként az se, hogy megkapják-e a MÁV-ból kiszervezett dolgozók azt a plusz tíz százalékos bérfejlesztést, sőt, még csak az sem, csurran-csöppen-e majd valami a Cargo-pénzből a vasutasoknak. Az egész hercehurcából annyi érdekel (és ezzel nyilvánvalóan nem vagyok egyedül), hogy amikor szükséges, vonattal is eljuthassak A-ból B-be..., mégpedig biztonságosan. És éppen ez utóbbi dolog miatt akadtam ki azon, amivel néhány nappal ezelőtt a Gaskó vezette VDSZSZ előhozakodott, hogy tudniillik a legutóbbi sztrájk idején a MÁV nagy ívben tojt a különféle biztonsági előírásokra, azaz veszélyeztette az emberek életét, testi épségét. Azt persze, hogy mennyi is igaz Gaskóék állításaiból, nem tudom eldönteni, dehát nem is az én feladatom: ott vannak azok, akiket a kormányfő a súlyos vádak hallatán felkért arra, ugyan, tisztázzák már a történteket. Nos, egy ilyen utasítás a világon bárhol (ismétlem: bárhol) elég lenne ahhoz, hogy egy-két napon belül mindenki megismerhesse a tényeket. Csakhogy mi nem bárhol, hanem Magyarországon élünk.

Magyarországon, ahol az egyértelmű válaszokat hazudozással, a felelősséget pedig egymásra mutogatással helyettesítik. Vagy úgy hiszi bárki is, a választóknak csak ahhoz van joguk, hogy az adóforintjaikból eltartsák azt a behemót pénznyelőt, amelyet úgy hívunk, Magyar Államvasutak Zrt., de minden más téren kuss van? Ha így gondolják,  akkor közlöm: tévednek. Ha mégsem, akkor meg jó lenne, ha elárulnák, vajon mire is alapozta a MÁV azt a közleményét, amelyben visszautasítja a VDSZSZ állításait, mondván, „... a vasúttársaság vizsgálata megállapította, hogy a munkabeszüntetés idején is szabályosan megtörténtek az előírt ellenőrzések, így a fékvizsgálatok is”, s hogy a cég „...maradéktalanul betartja és betartatja a vasúti közlekedés szabályait”. A kérdésem már csak azért is indokolt, mert miközben a zrt. illetékesei kiadták ezeket a szép – és persze, szerfölött megnyugtató sorokat –, aközben az egyik lap egy olyan levelet tett közzé, amelyből az derül ki: a MÁV-nál még éppen csak megfogalmazták a leendő vizsgálat menetével és szempontjaival kapcsolatos álláspontot, s hogy a biztonsági vezető a jelentés elkészültének határidejéül 2008. március 31-ét szabta meg.

No, már most: akkor volt vizsgálat vagy sem? Ha igen, ki és milyen módszertan alapján végezte, ha az „útmutató” csak utóbb készült el? És vajon miért nem tudott erről a biztonsági vezető? Ha azonban nem volt, ki felel a fentebb idézett, hamis állításoktól hemzsegő tájékoztatásért, s milyen szankciókra számíthat? Ja, és még valami... A sztrájkolók és a MÁV-vezérkar úgy és addig szórakoznak egymással, amíg akarnak, vagy amíg mindenkit el nem zavarnak a fenébe. Ez rendben van. De az már nem, ha a hülyeségüknek mások látják a kárát.