Hírek

2008.03.14. 08:50

Az új rend politikusai?

A tilosban parkoló Kondorosi „Zéró Tolerancia” Ferenc szerint a politikusok által elkövetett szabálysértések hátterében a rájuk nehezedő nyomás áll. Hát, ha nem mondja, talán sose jövünk rá, miért hajtanak be az egyirányú utcába, miért tojnak a sebességhatárokra, miért birkóznak rendőrökkel, s miért gyújtanak rá ott, ahol éppen rájuk jön a cigizhetnék.

Stanga István

Még most is valósággal könnyezek a meghatottságtól, ha arra a sztorira gondolok, amelyet az Új rend kormánybiztosa adott elő a köztévé ma reggeli műsorában, mintegy annak magyarázataként, miért is parkolt a minap a tilosban. Nos, ha elhiszik, ha nem, Kondorosi „Zéró Tolerancia” Ferenc kocsija azért állt tiltott helyen, mert az államtitkár éppen kuglófot sütött a fiának. De azt, az isten szerelmére, meg ne kérdezzék (vagy legalábbis ne tőlem), hogy egészen pontosan hogyan is kerül a csizma – pardon: a kuglóf – az asztalra, mert fogalmam sincs róla. Erre legfejebb a kormánybiztos tudna felelni (ha tudna), ám ő jelenleg aligha képes erre, mert – mint megjegyezte – nagyon megrendítette az eset. Hát, be kell vallanom, akkor már ketten vagyunk ilyen iszonyúan megrendülve. Igaz, én nem az államtitkári tilos parkolása okán, sőt, még csak nem is azért, mert a lebukása nyomán nem hajlandó lemondani a posztjáról, hanem amiatt, amit Kondorosi az egyre több és több szabálysértést elkövető politikusok „védelmére” felhozott. Szerinte ugyanis a mind gyakoribbá váló kihágások annak „köszönhetőek”, hogy az érintettek nehezen bírják a rájuk nehezedő nyomást

Aha! Így most már minden teljesen világos és érthető. Ha tehát nem lenne ez a fránya nyomás, Kondorosi Ferenc nyilván kizárólag „P” betűs helyeken dekkolna, Demszky Gábornak még csak véletlenül se jutna az eszébe, hogy behajtson egy egyirányú utcába, Garamhegyi Ábel gazdasági minisztériumi államtitkár és Gusztos Péter SZDSZ-es ügyvivő kínosan ügyelne a megengedett sebességhatárok betartására, Lengyel Zoltán egykori fideszes honatyának nem támadna kedve karatézni a rendőrökkel, no, és persze, egyetlen pártember sem akadna, aki ott gyújt rá a Parlamentben, ahol éppen rájön a cigizhetnékl. Hát..., ha kérhetem, legalább hülyének ne nézzük már egymást. Ahhoz ugyanis kétségkívül idiótának kell lenni, hogy elhiggyük, az említett ügyeknek bármilyen közük is van a munka okozta feszültséghez. Nem, kérem tisztelettel, ezek a történetek korántsem a stresszről és hasonlókról szólnak. Sokkal inkább egyfajta hatalmi arroganciáról, amely elsősorban abban a téveszmében ölt testet, hogy tudniillik „mi vagyunk a politikai elit, ezért szarhatunk mindenre és mindenkire”.

Nem akarok most újfent előhozakodni a képviselői költségtérítések ezerszer „megénekelt” esetével (lám-lám, újra mekkora csend veszi körül a dolgot), de annyi bizonyos, hogy amíg a politika kettős mércével mér – már amennyiben önmagával szemben ennyire toleráns, megengedő – fölösleges ábrándozni bármiféle új rendről, pláne meg ilyesmire akár egyetlen fityinget is elkölteni. Már csak azért is, mert annak a bizonyos „szép, új világnak” a megteremtéséhez múlhatatlanul szükség lenne a politikai elit személyes példamutatására. Ezért aztán, amíg erre nem kerül sor, javasolom, hogy az olyan bugyuta szlogeneket, mint „új rend”, „zéró tolerancia” és társaik, felejtsük el.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!