Hírek

2008.03.15. 12:36

Fullajtár Andrea alakítja a hataloméhes thán feleségét

A Macbeth nyitotta a Budapesti Tavaszi Fesztivált a Katona József Színházban

Mézes Gergely

A Macbeth nyitotta a Budapesti Tavaszi Fesztivált a Katona József Színházban. A Lady Macbethet alakító Fullajtár Andrea szerint bár véletlen, hogy épp a nemzeti ünnepre esik a bemutató, az áthallások azonban természetesek: Shakespeare műve mindig véresen aktuális lesz.


– Igaz, hogy Lady Macbeth főiskolás kora óta a szerepálma volt?

– Ezt mondtam volna? Lady Macbeth Shakespeare alakjai közül a legmitikusabb, ő az, akiről mindenki tudja, mennyire gonosz, hidegvérű. Én arra voltam kíváncsi, hogy megtalálom-e benne azt, amitől ebben a nőben nem csak a gonoszság mutatkozik meg. Ma már nem látom őt szörnyetegnek, szerintem vannak indokai arra, amit csinál. Bűneibe azonban belepusztul.

– Honnan közelítette meg, hogy megmutatkozzon az emberi oldala?

– A nő életében az egyik legfontosabb kérdés, hogy milyenné teszi a kapcsolatát szerelmével. Egy nő lehet jól és rosszul is szerelmes. Lady Macbeth ott követi el a hibát, hogy túl szerelmes, nagyon fölfelé akarja látni azt a férfit, aki szeret. Nem méri fel, hogy Macbeth nem képes arra, amit megálmodott számára. Mire kiderül, hogy valamit nagyon félrenézett, addigra már nincs visszaút.

– Ilyen alapon mindenki kaphatna felmentést.

– Azért gondolom, hogy nem egy hidegvérű, karrierista gyilkosról van szó, mert a szörnyetegek általában nem őrülnek bele tetteik következményeibe. Az bolondul bele, aki érzelmileg iszonyatosan benne van egy történetben.

– Attól őrül meg, hogy látja, Macbeth-ben az első bűn véglegesen tönkretett valamit? Mert egy őrült zsarnok lett?

– Részben. Valami eltörik a férje lelkében, amitől már soha lesz ugyanaz az ember. Viszont a kapcsolatuk is tönkre megy, már nem tudnak ugyanúgy egymásra nézni. Amikor mindezt átlátja, rádöbben, nincs kiút a maga teremtette személyes pokolból. És mint egy hegy beomlik, minden, amit addig épített, darabokra törik.

– Van egy mondat a darabban, ami arra utal, hogy van egy gyerekük is – ez akár a sorsukat is meghatározhatná. Az előadás erre nem tér ki. Miért?
–Minden előadás megpróbál valamilyen magyarázatot találni erre, legalábbis a két szereplő fejében a próbák alatt kialakul valami, hogy mi történhetett a gyerekkel. Zsámbéki szerint erről az egy mondatról – „Én szoptattam, és tudom mily
Édes szeretnünk a szopó piczinyt…” – már könyveket írtak, és azt mondja, nincs gyerekük, ez csak egy hasonlat. Szerintem ilyet egy nő csak akkor mond, ha született már gyereke. Nekem például a gyerekem születéséig eszembe se jutott, hogy milyen jelentései lehetnek még a női mellnek a szexualitáson kívül. A szülés után soha többet nem tudok elfeledkezni erről a kettősségről. Szerintem egy eltemetett gyerek van a háttérben.

– Nagyon hangsúlyosak az előadásban a harci jelenetek, a darab végén például percekig küzdenek egymással a szereplők. Miért volt erre szükség?

– Úgy gondolom, hogy ha egy szörnyetegről van szó, akkor azt úgy is kell kivégezni, mint ahogy a szörnyetegeket szokták. Zsámbéki Gábor sokat emlegette például a Ceausescu-házaspár kivégzését, amit egy egész világ nézett végig a tévén keresztül. A végső pillanatban megmutatkozott a másik oldala is a történetnek. Valami ilyesmi járhatott a Gábor fejében – ezért nem kivégzik Macbethet, hanem egy iszonyatosan hosszú, kínos küzdelemben esik el. És ezért tett ki minket halottként a színpadra.

– Egy ennyire cselekményközpontú darabnál jut hely a színészi improvizációnak?

– A próbákon sok mindent kipróbáltunk. Shakespeare-t nehéz úgy játszani, hogy mindaz eljusson a néző fülébe, amit a színész a szerepről gondol. Gábor sok mindenben szabadságot ad, például minden szereplőről elmondja, mit gondol, legalább tíz-húszféleképpen. És a színész dönti el, ő melyik akar lenni ezek közül. Viszont, ha azt érzi, hogy a jelenet nem abba az irányba tart, amit ő gondol, akkor leállítja a próbát.

– A nemzeti ünnepen van a premier. Nehéz megállni, hogy az ember ne kezdjen el azonnal párhuzamot keresni a mai korral.

– Úgy tudom, a Budapesti Tavaszi Fesztivál szervezői tűzték ki az időpontot, ami épp egybeesett a hatvan hetes próbafolyamat végével. Tehát nem hiszem, hogy szándékos az időpontválasztás. Viszont az áthallás természetes. Shakespeare úgy írta meg ezt a darabot, hogy mindig véresen aktuális marad.

– Ön szerint miért mindig Shakespeare kerül elő? Miért nem valami kortárs darab?

– Mert Shakespeare kimeríthetetlen. Például Beckettről már most is lehet érezni, hogy ötven év múlva kiürül. Lehet, hogy saját korában előfutár volt, de elkezdett ketyegni az idő, és már nem jelenti azt, amit egykor. Viszont Shakespeare és a görög szerzők alapvető emberi tulajdonságokkal foglalkoznak. Lehet a kor hülyeségeiről drámát írni, de az embert leginkább az hozza izgalomba hozni, ha tükörbe nézhet, ha a saját legbensőbb titkairól tud meg valamit. Shakespeare ebben nagyon jó volt.

– Ön szerint a Malcolmmal egy jobb, igazságosabb korszak köszönt be?

– Nem. Csak egy más típusú önkény.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!