Hírek

2008.03.22. 06:00

Húsvét – A megújulás öröme

Dermedtség és megújulás, álom és ébrenlét, sötétség és fény harcából kerül ki győztesen a feltámadó élet. Húsvét, a kereszténység legnagyobb ünnepe az önzetlen szeretet diadala is.

Rados Virág

Pörköltnek nevezték el a pici fehér nyulat, amelyet Ágnes vásárolt Tibornak, a férjének húsvéti ajándékul a piacon. Akkoriban még nem a mai előkelő csarnok fényeskedett ott, hanem a nagy szabadtéri dzsumbuj. Területén jól megfértek a kartondobozokban össszebújó kisnyulak, a ketrecekben mekegő kecskegidák, szalaggal a nyakukban csipogó napos csibék és kacsák. Pörkölt, a nyúl otthon pillanatok alatt eltűnt az ágy mögött, ahol menedéket keresett. Alig lehetett előkotorni onnan – volt vagy tíz centi. Aztán kikerült a balkonra, az lett az ő birodalma.

Később akkorára nőtt, mint egy jól megtermett macska.
Ágnesnek minden húsvétkor, már ahogy az ünnepen szokott vele történni, családi emlékek garmadája jut az eszébe. Katolikus nagyanyja, aki húgával, Pircsivel együtt kétoldalról kézenfogva vezette őket a templomba. A legszebb ruhájukat kellett felvenniük, így tisztelték meg a feltámadottat. Aztán az a kép ötlik fel, ahogyan nagyanyja nagypénteken,

Az ünnep gyökerei: tavaszi megújulás

Nem véletlen, hogy a húsvét tavaszi ünnep. A régi korok embere ezer szállal kapcsolódott a természethez: örök körforgásában, a tavasz és a tél kettősében az élet és a halál párhuzamát látta. A tavaszi napéjegyenlőséggel hosszabb lett a nap útja, eljött a fény és vele a megújulás. A természeti népek különböző termékenységi rítusokkal ülték meg az eseményt. Isteneik élete, halála és feltámadása a természet örök ritmusát követte. Mindez a mai ember számára is fontos lehet, ha a szekularizált világban nem vallásosan éli is meg. Tavasszal minden megújul, felpezsdül, a természet és az emberi szervezet is. Minden és mindenki felocsúdik téli álmából, örül a tavaszi napsütésnek. Egy picit feltámad.

az év legböjtösebb napján rémülten köpi ki a kolbászos sajtot. Nem figyelte meg elég jól a címkét, amikor bekapta. Mert semmit sem lehet enni ezen a napon, amiben hús van. De a legkedvesebbek az esték voltak, amikor nagyanyjával meg a húgával hármasban imádkoztak.

Manapság, ha húsvétra készül, Ágnes a feltámadási istentisztelet előtt a virágvasárnapi szentmisére, a nagyhét kezdetére is mindenképpen elmegy. Barkaágat szenteltet – Közép-Európában a fűzfa a pálmát helyettesíti, amelyet Jézus Jeruzsálembe való bevonulásakor lengetett állítólag a nép. Az Evangélium szerint a Megváltó egy szamárcsikó hátán érkezett a városba, tanítványai az állat lábai elé terítették ruháikat, a nép virágot szórt az útjába. Úgy vonult be, mint egy király, és úgy halt meg, mint a legutolsó bűnöző. Kereszthalállal, temérdek szenvedés árán.

Halálának emléknapja nagypéntek, előtte már csütörtökön elhallgatnak, vagy ahogy mondják, „Rómába mennek” a harangok. Nagycsütörtökön, a tanítványokkal elköltött utolsó vacsora után fogták el ugyanis üldözői Jézust. Nagypéntek a megváltó halálának emléknapja. Az oltárt ilyenkor feketébe burkolják, és az emberek sok vidéken eljátssszák a Golgotára vivő keresztutat. Nagyszombaton este már a feltámadást várja a

Közvetlen előzmény: a zsidó húsvét

A keresztény ünnep közvetlen történeti előzménye a zsidó húsvét, héberül pészah. A szó „kikerülést” jelent, jelezve, hogy ezen a napon menekült meg a zsidóság az egyiptomi rabszolgaságból.

Az Ótestamentum szerint a halál angyala lecsapott Egyiptomra, és minden elsőszülött fiúgyermeket megölt. Ez volt a tizedik csapás, amellyel Isten figyelmeztette a fáraót: nem tarthatja tovább fogságban a választott népet. Pészah éjszakáján a zsidók frissen leölt bárányt ettek, amelynek vérével megkenték ajtajukat. Így a csapás őket elkerülte. A húshoz kovásztalan kenyeret készítettek – nem volt ugyanis idő megkeleszteni a tésztát. Menekülni kellett. A szabadulás emlékére ülik meg a zsidók az ünnepet minden évben.körmeneten a dicsőító dalokat éneklő gyülekezet. Megtörik a negyvennapos böjt, asztalra kerül a füstölt sonka, a tojás.

Húsvét vasárnapja a feltámadásé. Bár a karácsony sokak fejében elfoglalta a helyét, a Megváltó születésénél feltámadása még nagyobb ünnep. A keresztény hit lényegét élik át ilyenkor a hívek: Jézus, az emberré lett Isten úrrá lett a halálon. Ágnesben felrémlik a felnőtt kori emlék: Oroszország, Moszkva, húsvéti istentisztelet. Órákon át. A fejkendős, görbe kis öregasszonyok egy emberként hajolnak a földig, amikor a pap újra és újra kántálja: „Krisztus feltámadt!” – „Valóban feltámadt!” – válaszolják a jelenlévők. És a hagyomány szerint a fiatalok is így köszöntik egymást, hogy utána egymás nyakába ugorjanak, és örömükben össszecsókolózzanak.

Az öröm a csodának szól, az örök élet csodájának, amelyet a Biblia így fogalmaz meg: „Úgy szerette Isten a világot, hogy az egyszülött fiát adta érte, hogy aki benne hisz, annak örök élete legyen”. Vagy János apostol levelét idézve: „Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást”. Húsvét tehát úgy is tekinthető, mint az önzetlen szeretet ünnepe.

Ritkán tartjuk ennyire korán a húsvétot

Idén szokatlanul korán tartjuk a húsvétot, mindössze három nappal az idei tavaszi napéjegyenlőség után. Március 23-án legutóbb 1918-ban ünnepeltük Krisztus feltámadását, legközelebb 2160-ban. A ritka véletlent a hold állása magyarázza: húsvét ugyanis a napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni hétvége ünnepe. A holdtölte pedig pénteken volt.

Az időpont megállapításáról először a 325-ben rendezett niceai zsinat rendelkezett, innen ered a fentebb egyszerűsítve leírt formula. A Gergely pápához köthető 1582-es naptárreform pontosította a napéjegyenlőséget: ennek napját, a csillagászoktól eltérően az egyház határozza meg. Ez idén 21-ére, a telihold napjára esik, amit megengedni a zsinati szabály. Ha ez nem lenne lehetséges, akkor szokatlanul sokat, április 27-ig kellene várnunk a húsvétra.

Hímes tojás rámákkal

A tojás a termékenység, az élet és a tisztaság jelképe, a kereszténységben pedig az újjászületést jelöli. A húsvéti tojás korábban elterjedt volt, ám a festés hagyománya mára főleg Kelet-Európában maradt fenn. A húsvéti tojások eredetileg egyszínűek voltak, Kelet-Európában főleg aranyszínre, a kontinens nyugati részén leginkább pirosra festették őket. Ennek a színnek egyrészt védő erőt tulajdonítottak, másfelől Krisztus vérét szimbolizálta. A XVII. században kezdték mintákkal ellátni a tojásokat, nálunk a viasszal írt díszítések terjedtek el. Ezek gyakran nevek, üzenetek voltak, de lehettek keresztény jelképek is. Magyarországon a motívumok helyenként változtak. Leginkább geometrikus mintákat írtak a hímes tojásra, amelynek héját hosszanti vonalakkal osztották fel. Az úgynevezett rámázással kialakított mezők alkották a díszek kereteit, ezek közé rajzoltak például virágokat.

Az Ótestamentum szerint a halál angyala lecsapott Egyiptomra, és minden elsőszülött fiúgyermeket megölt. Ez volt a tizedik csapás, amellyel Isten figyelmeztette a fáraót: nem tarthatja tovább fogságban a választott népet. Pészah éjszakáján a zsidók frissen leölt bárányt ettek, amelynek vérével megkenték ajtajukat. Így a csapás őket elkerülte. A húshoz kovásztalan kenyeret készítettek – nem volt ugyanis idő megkeleszteni a tésztát. Menekülni kellett. A szabadulás emlékére ülik meg a zsidók az ünnepet minden évben. Ritkán tartjuk ennyire korán a húsvétot Idén szokatlanul korán tartjuk a húsvétot, mindössze három nappal az idei tavaszi napéjegyenlőség után. Március 23-án legutóbb 1918-ban ünnepeltük Krisztus feltámadását, legközelebb 2160-ban. A ritka véletlent a hold állása magyarázza: húsvét ugyanis a napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni hétvége ünnepe. A holdtölte pedig pénteken volt.

Az időpont megállapításáról először a 325-ben rendezett niceai zsinat rendelkezett, innen ered a fentebb egyszerűsítve leírt formula. A Gergely pápához köthető 1582-es naptárreform pontosította a napéjegyenlőséget: ennek napját, a csillagászoktól eltérően az egyház határozza meg. Ez idén 21-ére, a telihold napjára esik, amit megengedni a zsinati szabály. Ha ez nem lenne lehetséges, akkor szokatlanul sokat, április 27-ig kellene várnunk a húsvétra. Hímes tojás rámákkal

A tojás a termékenység, az élet és a tisztaság jelképe, a kereszténységben pedig az újjászületést jelöli. A húsvéti tojás korábban elterjedt volt, ám a festés hagyománya mára főleg Kelet-Európában maradt fenn. A húsvéti tojások eredetileg egyszínűek voltak, Kelet-Európában főleg aranyszínre, a kontinens nyugati részén leginkább pirosra festették őket. Ennek a színnek egyrészt védő erőt tulajdonítottak, másfelől Krisztus vérét szimbolizálta. A XVII. században kezdték mintákkal ellátni a tojásokat, nálunk a viasszal írt díszítések terjedtek el. Ezek gyakran nevek, üzenetek voltak, de lehettek keresztény jelképek is. Magyarországon a motívumok helyenként változtak. Leginkább geometrikus mintákat írtak a hímes tojásra, amelynek héját hosszanti vonalakkal osztották fel. Az úgynevezett rámázással kialakított mezők alkották a díszek kereteit, ezek közé rajzoltak például virágokat. -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!