Hírek

2008.03.13. 16:43

Kukkoljunk titkokat

A TV2 új produkciója, „Az igazság ára” bebizonyította, hogy egy olyan műsor sem feltétlenül garancia a sikerre, amely az emberi perverziók egyikére, a sokakban meglévő kukkolási hajlamra épít.

Stanga István

Bár csak a minap startolt a TV2 új attrakciója, „Az igazság ára”, az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) máris elrendelte a vetélkedő hatósági ellenőrzését, ugyanis néhányak vélemények szerint a műsor egyrészt sérti az abban résztvevők személyiségi jogait, másfelől pedig nem felel meg a médiatörvény azon rendelkezéseinek sem, amelyek a kiskorúak védelmével kapcsolatosak. Hogy az ORTT mire jut majd, azt természetesen nem tudom, azt viszont igen, hogy a Jakupcsek Gabriella vezette produkció (amelynek hasonmása egykor az USA-ban is futott) enyhén szólva is aggályos, arról már nem is beszélve, hogy teljes egészében az emberi perverziók egyikére, a sokakban meglévő kukkolási hajlamra épít. A történet ugyebár arról szól, hogy a játékosoknak – a lehetséges nyeremény emelkedésével egyetemben – egyre vadabb és vadabb kérdésekre kell őszintén felelnie (hogy igazat mond-e, egy hazugságvizsgáló berendezéssel, úgynevezett poligráffal ellenőrzik), s ha füllent, úgy kisesett. Azt, hogy a némi aberrációra hajlamos, a mások megalázását, kínlódását élvező nézők kitűnően szórakozzanak, a rázósabb kérdések hivatottak biztosítani. Mert amíg néhány ezer forintért csak olyasmire kell válaszolni, hogy mondjuk szokott-e hazudni a főnökének, gyermekként csent-e ezt-azt a boltól, a súlyosabb pénzekért már olyasmiről kell vallani, előfordult-e, hogy két nővel/férfival volt egyszerre, szereti-e, ha kikötözik szerelmeskedés közben, vagy hogy fogadott-e már el pénzt szexért.

Hogy „Az igazság ára” milyen nézettséget ér majd el, arról fogalmam sincs, számomra azonban a bemutatkozás meglehetősen siralmasnak tűnt. És nem csupán azért, mert – övön aluli  kérdések ide vagy oda – az egész valahogy unalmasra sikeredett, sőt, még csak nem is Jakupcsek Gabriella enyhén szólva is mérsékelt teljesítménye okán, hanem azért, mert utálom kellemetlenül érezni magam. Márpedig itt végig olyan kínosan feszengtem (noha – gondolom – önfeledten szórakoznom kellett volna), mintha csak engem faggattak volna ország-világ előtt életem ilyen-olyan ügyeiről. És hát, valószínűleg ugyanígy voltak ezzel azok is, akiknek – hozzám hasonlóan – szintén nem okoz örömöt a televíziós „leskelődés”, mások kisebb-nagyobb titkaiban való turkálás. Még akkor sem, ha a televíziós menedzsmenteknek szemmel láthatóan az a meggyőződésük, hogy az emberek legalantasabb ösztöneire építeni kifizetődő vállalkozás.           

És bár a TV2 produkcióját (mint az az eddigiekből bizonyára kiderült) minden szempontból kiábrándítónak tartom, annak mégsem örülök, hogy az ORTT vette a kezébe a dolgokat. Azt vallom ugyanis, hogy az effajta műsorokról nem (sem) a médiahatóságnak kell ítéletet mondania, hanem nekünk, nézőknek. Mert akármilyen közhelyesnek is tűnik a megállapítás, hogy tudniillik a távirányítóval lehet a leghatékonyabban szerkeszteni, attól még nagyon igaz. Amiként az is, hogy a hazai kereskedelmi csatornák mindmáig képesek nekünk meglepetéseket okozni..., már amennyiben nap mint nap megmutatják: mindig van lejjebb.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!