Bye, bye adóreform?

Az most már nagyjából-egészéből tutinak tűnik, hogy mindazok, akik hittek valamiféle magyarországi adóreformban (és voltak-voltunk ilyenek jó néhányan), elbúcsúzhatnak ettől a reményüktől..., legalábbis addig, amíg a jelenlegi, baloldali kormányzat irányítja az országot. Mert bár kétségkívül a miniszterelnök volt az, aki legújabb televíziós interjújában azt mondta, szerinte „...középtávon is el kell felejteni az adóreformot”, szinte biztosra vehetjük, hogy a döntés (?) mögött ott áll a szocialista párt egész vezérkara. Amiként nyilvánvalóan egyfajta közös munka „gyümölcse” az az érvrendszer is, amellyel Gyurcsány Ferenc megkísérelte megindokolni, miért gondolja lehetetlennek az adórendszer átalakítását. Nos, ez körülbelül abban foglalható össze, hogy adóreformot csakis abban az esetben lehet végrehajtani, ha azt megelőzi egy drasztikus államigazgatási, illetve jóléti kiigazítás és/vagy megszorítás (ez biztosíthatná a forrásokat), de az ehhez szükséges társadalmi, politikai feltételek teljes egészében hiányoznak. Mert az SZDSZ ugyan minden további nélkül hajlandó lenne a már említett kiadáscsökkentésekre, ám az MSZP-nél úgy vélik, napjainkban nincs esély semmiféle megszorítás elfogadtatására, „köszönhetően” a Fidesznek, amely „...egy nagyon erős és nagyon reformellenes politikai és társadalmi többséget” alakított ki.

Hát, én megértem, hogy Gyurcsány eufemisztikusan fogalmazott (mert azt mégse jelenthette ki, hogy emberek, nekünk most már csak 2010 a fontos, s mivel még március 9-ét se hevertük ki, eszünk ágában sincs újra tökön rúgatni magunkat, ezért aztán a jövőben csak imitáljuk a reformokat), mindazonáltal az elmondottakat több szempontból is aggályosnak tartom. Nem hiszem ugyanis, hogy az általa felvázolt, a marxizmus-leninizmus módszertanára hajazó, „kétfrontos harcnak” – hogy tudniillik az MSZP-nek egyaránt küzdenie kell a radikális szabad demokraták és a populista Fidesz ellen – bármiféle értelme is lenne, csakúgy, mint a szocialisták azon elképzelésének, miszerint adózási reform helyett csinálnak egészségügyit, felsőoktatásit és igazgatásit, ráadásul „bársonyosan”, mindenféle megszorítás nélkül, úgy, hogy az egy csöppet se fájjon. Mert ha a rövidesen minden bizonnyal kisebbségi kormányzásra kényszerülő baloldalnak valóban csak ennyi a „programja”, ezzel azok véleményét támasztják alá, akik szerint a szocialista párt  kizárólag a túlélésre akar berendezkedni.

Ezt a luxust viszont nemhogy mi, de egy nálunk kevesebb bajjal küszködő ország sem engedheti meg magának. Ezért azt gondolom, az MSZP-nek sürgősen át kellene értékelnie a követendő stratégiát, s olyan érdemi javaslatokkal előállnia (függetlenül attól, hogy azok mennyi egyeztetést, kompromisszumot követelnek meg), amelyek előreviszik közös dolgainkat. Ezek hiányában ugyanis tényleg kijelenthető, hogy a Gyurcsány-kabinet életéből még hátralévő hetek-hónapok-évek elveszett időnek tekinthetők.

Stanga István -->