Éretlenek

Sok egyéb mellett engem például az is megkülönböztet Kóka Jánostól, hogy a világért sem csinálnék hülyét magamból egy olyan „kiáltvány” aláírásával, amely éppen az én alkalmatlanságomról, tehetségtelenségemről szól. No, de miután nem vagyunk egyformák, az SZDSZ jelenlegi elnöke minden gond nélkül a nevét adta a „Kuncze, come back!” című írásműhöz, amely egy nemrégiben – állítólag Magyar Bálint bábáskodásával – indított blogon jelent meg, s amelyben mostanáig közel háromszáz szabad demokrata párttag, valamint másfél száz szimpatizáns kéri-reméli a liberálisok egykori első emberének visszatérését. És bár az érintett igazán még nem nyilatkozott meg (áttételesen azt közölte, hogy fáradt), magam azon se nagyon csodálkoznék, ha engedne az unszolásnak, de azon se, ha beintene. Utóbbira – többek között – azért is lehet esély, mert a liberálisok között sem mindenki repes a boldogságtól a Kuncze-retro lehetőségétől (mások mellett Léderer András, az Új Generáció elnöke), nem beszélve arról, hogy a hajdani elnök pontosan tudja: most egyfajta csodát várnak tőle, csakhogy arra ő nem képes (ha képes lett volna, már korábban megcselekszi). És hát, az is tény, hogy manapság kevés hálátlanabb feladat van, mint az SZDSZ élén állni..., már legalábbis annak, aki nem szívesen válik egy bohózat szánalmas főszereplőjévé.

Igen, mert mindaz, ami a szebb napokat látott pártban zajlik, már nem izgalmas, mint volt eleinte, hanem kifejezetten tragikomikus. Legalábbis én csak röhögni tudok az egymásnak üzengető, egyre szaporodó elnökjelölteken (Kóka, Fodor, Szentiványi, Kuncze, az azóta már kizárt Mali, és még biztos akad majd egy-kettő az idők folyamán), a párt „erős embereinek” Fodor iránti engesztelhetetlen gyűlöletén, no, és a már említett, „Kuncze, come back!”-es akción, amely alkalmat adott Kókának arra, hogy ismét – ki tudja, hányadszor – tökön rúgja saját magát. Mert mi más is lenne, amikor minden további nélkül egyetért Konrád Györgynek azzal a megállapításával, hogy tudniillik még nem érett politikus, s vagy tíz év tanulóidőre lenne szüksége, meg arra, hogy többet forgolódjon a civil életben... És ha Kóka most mindezt elismeri önmagáról, miért nem vallotta be eddig? Miért nem vonult háttérbe, miért amortizálta nullához közelire a pártot? És azok, akik most úgyszintén aláírták a nyilatkozatot, vajon miért nem látták azt, amit mindenki látott, s miért nem szóltak, hogy „Jánosom/„Elnök úr, ami nem megy, azt nem kell  erőltetni...”

Megjegyzem minden jel arra mutat, hogy a liberális pártban hiába várják a Messiást, ugyanis Kuncze Gábor a néhány órával ezelőtt szárnyra kapott – és azóta már meg is erősített – hírek szerint a piaci szférában helyezkedik el, amennyiben egy építőipari cég felügyelő bizottságának a vezetője lesz (ami úgyszintén „elnöki” pozíció, de micsoda különbség). Egyébként pedig nekem nagyon úgy tűnik, mostanság az SZDSZ-ben is bőven lenne mit építeni. Persze, ahhoz előbb a romokat kellene eltakarítani.