Hírek

2008.07.16. 17:10

Egy igazi műkedvelő

A magyar társadalom valóban van annyira toleráns, hogy elviselje a sztrájkkal járó összes kellemetlenséget, s hogy szolidáris legyen a vasutasokkal – amint ezt Gaskó feltétélezi –, ha ezt diktálja a lelkiismerete és az igazságérzete. Csakhogy most nem ez a helyzet.

Stanga István

Miután fogalmam sincs róla, hogy Gaskó István, a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének elnöke egykoron milyen vasutasnak számított, így azt sem tudom megmondani, hasznos lenne-e az ország számára, ha – amint azt legújabban tanácsolták neki – visszamenni például krampácsolni..., abban azonban biztos vagyok, hogy a személyében korántsem egy született sztrájkvezért tisztelhetünk. Mert ha az ember az első egy-két alkalommal esetleg el is hitte neki az újfajta szakszervezeti harcmodorról, a zseniális taktikáról szóló hülyeségeket (bizonytalanságban tartani az ellenfelet, azaz nagy hirtelen megszakítani a munkabeszüntetést, majd újra elkezdeni, és így tovább), meg a sztrájk átütő sikeréről szóló győzelmi jelentéseket, az ötödik nekifutás után is ugyanazzal a kommunikációs fogással próbálkozni..., hát, meglehetősen szerény fantáziára vall. Ám a VDSZSZ-produkciók „tálalásában” megmutatakozó ötlettelenséget bizonyára sokkal inkább megbocsátanák Gaskónak a szakszervezeti tagok, ha akár csak egy kicsiny lépéssel is közelebb jutottak volna a követeléseik teljesítéséhez, csakhogy a plusz tíz százalékos béremelés és a Cargo-bevételből való dolgozónkénti 250 ezer forintos egyszeri juttatás ma még annyira sem látszik reálisnak, mint a kezdet kezdetén. Ezt tudva persze, az is rögtön érthetővé válik, hogy a sztrájk „szíve-lelke-esze” miért mindig  a MÁV-nak okozott mintegy másfél milliárdos kárral hozakodik elő (más „eredményt” ugyanis nem lehet felmutatni), dacára annak, hogy a fennen hangoztatott célokból – mint említettem – a világon semmi sem valósult meg, ráadásul a VDSZSZ akcióinak társadalmi támogatottsága időközben jelentősen amortizálódott.

És Gaskó számos kapitális tévedése közül pontosan az a legnagyobb, hogy tudniillik azt hiszi, az emberek éppen úgy viszonyulnak az általa vezetett érdekvédelmi szervezet permanens munkabeszüntetéseihez, mint tették ezt akkor, amikor az egészségügyi törvény visszavonatása volt a tét. Mert bár a magyar társadalom valóban van annyira toleráns, hogy elviselje a sztrájkkal járó valamennyi kellemetlenséget, illetve hogy szolidáris legyen a vasutasokkal – amint azt Gaskó egy mai televíziós nyilatkozatában feltétélezte –, ezúttal messze nem ez a helyzet. Nem, mert az emberek (hál''istennek) az esetek zömében nem ész nélkül állnak oda valami mellé, hanem aszerint, hogy mit diktál a lelkiismeretük és az igazságérzetük..., márpedig Gaskóék szénája e téren nem igazán áll jól. És ebből a szempontból tök mindegy, hogy valaki azért nem szimpatizál-e a lassan-lassan egyfajta sztrájk-paródiát bemutató VDSZSZ-szel, mert nem érzi jogosnak a bérkövetelésüket és a privatizációs bevételből való részesedésüket, vagy azért, mert politikai motívumokat vél felfedezni a folymatos akciózás mögött, esetleg csak egyszerűen tele van a hócipője a közlekedési fejetlenséggel, pláne meg a már-már médiasztárrá avanzsáló Gskóval..., a lényeg, hogy szó nincs arról a türelemről, megértésről és támogatásról, amelyről a szakszervezeti vezér láthatóan szívesen ábrándozik, s amelyek nélkül az ügyük halálra van ítélve. Ezt egyébként előbb-utóbb mindenkinek be kell látnia, legyen bármilyen műkedvelő is.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!