Hírek

2008.07.18. 07:45

Mikola-vadászat

A szemünk előtt zajló Mikola-vadászat hátterében szerintem egyfajta fideszes belharc áll, amelynek pillanatnyilag „mindössze” annyi a tétje, hogy ki is vigye a prímet a párt egészségpolitikájának kialakításában, távlatosan azonban nem kevesebbről, mint a majdani miniszteri bársonyszékről szól.

Stanga István

Bár nem hiszem, hogy viccesnek szánták, mégis ilyenre sikeredett a Fidesz magyarázata Mikola István elhíresült kiskunhalasi szavai kapcsán, már amennyiben Varga Mihály alelnök egy sajtótájékoztatón azt mondta, szakpolitikusuk „nem ment szembe pártja országos választmányának határozatával, hanem olyan kijelentéseket tett, amelyek félreértésekre adhatnak okot”. Noha halvány fogalmam sincs arról, vajon mit is lehet félreérteni az olyan mondatokon, miszerint „helye van az egészségügyben a magántőke bevonásának szakmai vállalkozásokon keresztül”, meg hogy a HospInvest „jó szándékú vállalkozó”, amely „...nem profitérdekelt pénzszivattyúként működik”, annyi azért világos, hogy a nagyobbik ellenzéki pártban most egyfajta Mikola-vadászat folyik, amelynek a végkimenetele azonban megjósolhatatlan. Amiként az is rejtély, hogy miért éppen most szánták rá magukat némelyek a „nemzet orvosa” elleni frontális támadásra, utóvégre Mikola nevéhez olyan kiszólások sokasága fűződik (gondoljunk csak 2006-os kampány „szingli hordás” esetére, ami után villámgyorsan vissza is vonták az első vonalból), amelyek egyenként is megalapoztak volna egy elbocsátó szép üzenetet. És bár kézenfelvőnek tűnhet, hogy a kiskunhalasi történet volt az utolsó csepp a pohárban – pláne, hogy a Fidesz elkeseredetten harcol az egészségügyi privatizáció ellen –, a dolog szerintem ennél valamelyest bonyolultabb.

Mert az ugye, hogy Mikola egy meglehetősen öntörvényű, magának való ember, aki rendszerint azt mondja, amit gondol, megfeledkezve a „célszerűségről”, ad absurdum a „Párt irányvonaláról”, eddig sem volt titok, azt viszont a legádázabb ellenfelei sem állították soha (és nem is állíthatták), hogy nem ért az egészségügyhöz, márpedig egy szakpolitikus esetében mégiscsak ez a lényeg. Szóba jöhetne még afféle „főbenjáró bűnként” az a tény, hogy tudniillik Mikola családi vállalkozása is szerepet játszott (még ha nem is főszerepet) a kiskunhalasi kórház évekkel ezelőtti privatizációjában – következésképpen sem oka, sem joga nincs fikázni a HospInvestet –, de erre is aligha csak mostanában derült fény..., már legalábbis a Fidesz vezérkara előtt, mert hogy a „mezei” párttagok körében nem volt ismert a dolog, azt nagyon is el tudom képzelni. Így hát, minden valószínűség szerint azok járnak a legközelebb az igazsághoz, akik egyfajta fideszes belharcot sejtenek a háttérben, amelynek pillanatnyilag „mindössze” annyi a tétje, hogy ki is vigye a prímet a párt egészségpolitikájának kialakításában, hosszabb távon azonban nem kevesebbről, mint a majdani miniszteri bársonyszékről szól. Ez utóbbi poszt pedig a potenciális jelöltek szemében lényegesen többet ér annál, semmint hogy továbbra is kesztyűs kézzel bánjanak az amúgy sem túl népszerű Mikolával.

És ha Mikola lapjai ez idő tájt nem is tűnnek valami rettenetesen erősnek, én mégsem írnám le az egykori tárcavezetőt. Részint azért, mert a jelek szerint Orbán Viktor még nem mondta ki a végső szót a sorsát illetően, részint meg azért, mert nekem is van „szerencsém” látni és hallani a párton belüli vetélytársait. Hát..., akkor már ezerszer inkább Mikola. 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!