Hírek

2008.07.02. 13:01

Műsoron a nyomor

A szépen csengő szavak semmi másra sem jók, csak arra, hogy elfedjék a lényeget, a rideg valóságot: azt, hogy itt valakik emberi tragédiákat, nyomort, kiszolgáltatottságot próbálnak meg eladni nekünk szórakoztatás gyanánt.

Stanga István

Noha még se híre, se hamva annak a hajléktalan-valóságshow-nak, amelyet Hajdú „NÉVshowR” Péter készít majd olyan honi celebek és álcelebek közreműködésével, mint mondjuk Csernus doktor, Tornóczky Anita, Bakács Tbor Settenkedő vagy éppen Csisztu Zsuzsa, az ősszel induló műsor máris többekből heves érzelmeket váltott ki. Hogy mást ne mondjak, egy rendező például azt állítja, hogy Hajdúék nemes egyszerűséggel ellopták az ő reality-ötletét, míg a rádiós Fiala János a műsorában nem csupán a leendő  produkciót kezdte el cseszegetni, hanem az abban szerepet vállalókat is, így azt a Bakács Tibort, aki azután valami olyasfélével vágott vissza, hogy tudniillik egyedül is képes eldönteni, mihez adja a nevét és mihez nem, s különben is, neki az ne prédikáljon erkölcsi dolgokról, aki fehér galléros bűnözőkkel ül le egy asztalhoz. Nos,  hogy ez utóbbi megjegyzést vajon hogyan is kell értenünk, arról fogalmam sincs – találgatni meg nem akarok –, ám annyi bizonyos, hogy a hajléktalanok főszereplésével készülő show nem jelentéktelen publicitást kapott a hazai médiában (meglehet, éppen ez volt a cél, s csak afféle műbalhékat láthattunk), ami minden valószínűség szerint jótékonyan hat majd a valamikori nézettségre is. Úgyhogy látszólag minden rendben. Látszólag – mondom –, mivel nekem ezzel az egész üggyel kapcsolatban komoly fenntartásaim vannak.

És ez még akkor is így van, ha a tervezett reality alapkoncepciója olyan szép, olyan humánus, olyan nem is tudom, milyen, hogy az ember valósággal meghatódik tőle. Hiszen tehetünk-e sokkal igazabbat, sokkal hasznosabbat annál, mint hogy kiválasztunk egy tucat hajléktalant, akiket azután a kamerák figyelő „szeme” előtt megkísérelünk visszavezetni abba a társadalomba, amely kitaszította őket, vagy amelyből ilyen-olyan módon – önmaguknak „köszönhetően”, esetleg a sors szeszélye folytán – kikerültek. És tényleg, micsoda nemes cél ezeknek a szerencsétleneknek egy másik, egy szebb életet teremteni, munkahellyel, szerető családdal, egyszóval úgy, ahogyan az a nagykönyvben írva vagyon. Én azonban valahogy mégis viszolygok ettől az egésztől. Viszolygok, mert azt gondolom, vagy inkább úgy érzem (vállalva természetesen a tévedés kockázatát), hogy a szépen csengő szavak semmi másra sem jók, csak arra, hogy elfedjék a lényeget, a rideg valóságot: azt, hogy itt valakik  emberi tragédiákat, nyomort, kiszolgáltatottságot próbálnak meg eladni nekünk szórakoztatás gyanánt. Ám ami ennél is szomorúbb, vélhetően nem is számolnak rosszul, hiszen nem kevesen vannak, akiket valamiféle perverz öröm fog el, ha egy jóízűt borzonghatnak mások sanyarú sorsa láttán.

Amúgy pedig az újabb és újabb valóságshow-k láttán szükségtelen állandóan feltennünk ugyanazt a kérdést, hogy tudniillik van-e még lejjebb, mert minduntalan arról kell meggyőződnünk, hogy van. Ezúttal például Hajdú Péter és csapata tette a szokásosnál is alacsonyabbra a lécet.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!