Hírek

2009.04.05. 12:13

Az ombudsman ámokfutása

Hogy vajon a megveszített munka kezdte-e ki Szabó Máté idegeit, azt nem tudom megmondani, tény azonban, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az elmúlt időszakban egy sor olyan nyilatkozattal vétette észre magát, amelyek után kivétel nélkül meglehetősen kínos magyarázkodásokra kényszerült.

Stanga István

Ha udvariasan szeretnék fogalmazni (egy kissé megszépítve a dolgokat), úgy azt mondanám, hogy Szabó Máté, a magyar parlament által mintegy másfél esztendővel ezelőtt megválasztott ombudsman feje fölött vészesen gyülekeznek a viharfelhők..., míg, ha nyersebben, ám sokkal találóbban, akkor meg azt, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az elmúlt időszakba olyan ámokfutásszerű teljesítményt produkált, amely nemcsak elképesztő és érthetetlen a külső szemlélők számára, de Szabó alkalmasságát is erősen megkérdőjelezi. Hogy aztán a megfeszített munka viselte-e meg ennyire az ELTE Politikatudományi Intézete egykori igazgatójának az idegeit, nem tudom (túlságosan ezen sem csodálkoznék), tény azonban, hogy az utóbbi néhány hétben egy egész sor olyan nyilatkozattal rukkolt ki, amelyek után minden alkalommal elég kínos magyarázkodásokra kényszerült, amelyek enyhén szólva sem használtak a renoméjának. Ott volt mindjárt az a pár nappal ezelőtti felvetése, miszerint sokkal jobb (és persze, olcsóbb) lenne a rendszer, ha kizárólag egyetlen egy országgyűlési biztos működne, aki a helyettesei révén irányítaná az ügyeket..., amely elgondolását a másik három ombudsman egyrészt úgy értékelte – tegyük hozzá: nem is minden alap nélkül –, hogy az „ötletgazda” egyszerűen csak a főnökük akar lenni, másrészt abbéli, nem túl hízelgő, véleményüknek is hangot adtak, hogy a Szabó által ez ügyben lerakott anyag „szakmailag és emberileg is annyira szánalmas, hogy úriember nem minősíti”. Ám míg ez a sztori inkább csak  Szabó nem feltétlenül egészséges ambícióiról nyújt képet, addig az ellene irányuló „merényletről”, illetve a „cigánybűnözésről” szóló nyilatkozatai már sokkal komolyabb problémákat vetnek fel.

Mert bár Magyarországon – hogy Orbán Viktor friss bölcsességét idézzem – minden, meg annak az ellenkezője is elképzelhető, azt azért komolyan aligha hiheti bárki is, hogy egy, a hazai büntetésvégrehajtás berkein belüli vizsgálat bejelentése miatt valakik (feltételezhetően az ellenőrzést zokon vevő bv-parancsnokok) egy közúti baleset révén az ombudsman életére törnek. És persze, itt van a legeslegújabb történet, jelesül a „cigánybűnözésről” szóló, országos felháborodást kiváltó beszélgetés, amely kapcsán Szabó előbb bocsánatkérésre, később pedig nem a szavai visszavonására kényszerült. Azzal én most különösebben nem foglalkoznék, hogy úgy általában lehet-e a bűnözést etnicizálni, továbbá hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megengedheti-e magának az „etnikai alapon kategorizált bűnözés” emlegetését, mivel ennek a sztorinak Szabóra nézvést amúgy sem létezik semmiféle jó olvasata. Ha ugyanis az ombudsman tisztában volt azzal, mit is állított, akkor nem csupán alkalmatlan, de méltatlan is arra a hivatalra, amelyet betölt, míg ellenben ha halvány fogalma se volt arról, mit sikerült összehordania, úgy „csak” felelőtlen és hebehurgya. És hát, ott van még  a harmadik, mind közül a legrosszabb lehetőség, hogy tudniillik pontosan azt mondta, amit akart, csakhát a felzúdulás miatt kénytelen volt a saját szavait rövid úton megtagadni..., ez esetben az előbb említett, nem igazán hízelgő jelzőkhoz egészen nyugodtan odapakolhatunk még kettőt: gyáva és megalkuvó. Ám akár így van, akár úgy, Szabónak szerintem sürgősen le kellene ülnie önmagával, hogy átgondolja a dolgokat. Az az út ugyanis, amelyen most jár, kétségkívül zsákutca.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!