Draskovics házimozija

Bár statisztikák erről nem készülnek, számomra teljesen egyértelműnek tűnik, hogy Magyarország az egy lakosra jutó összeesküvés-elméletek számát tekintve messze-messze a világ élvonalába tartozik. Ezt az előkelő helyünket segít megőrizni az a sztori is, amellyel a legnagyobb ellenzéki párt politikusai hozakodtak elő az elmúlt napokban, és amely nem elsősorban arról szólt, hogy az „önállósodott és elszabadult” Draskovics „Antiterrorista” Tibor a saját szakállára hamisított bizonyítékot – így igazolandó a szocialisták és a kormány kijelentését, miszerint itthon is megjelent a politikai terrorizmus –, mint inkább arról, hogy az igazságügyi és rendészeti tárca vezetője az  MSZP és/vagy Bajnai Gordon megbízására állt elő a szinte másodpercek alatt megbukott robbantásos videóval. No, már most, az teljesen világos, hogy a történet effajta tálalása az ellenzék számára jóval szimpatikusabb, mint az amúgy kétségkívül meglehetősen szimplának tűnő, „Drazsé újra  csak mellényúlt”-féle verzió, ám magam mégis inkább ez utóbbit vagyok hajlamos elfogadni. És nemcsak azért, mert az ügyben megszólaló Fidesz-politikusok – Balsai István, Navracsics Tibor, Szijjártó Péter – egyike sem hozott fel semmiféle bizonyítékot annak alátámasztására, hogy itt tényleg „megrendelésről” volt szó (hacsak azt a kijelentést nem tekintjük annak, hogy Draskovics „elképesztő intenzitású” védelmet és támogatást kapott mind a kormányfőtől, mind a szocialistáktól), hanem azért, mert a botrány szemmel láthatóan abszolút felkészületlenül érte a kormányzópártot, de még inkább azért, mert ez a „bonyhádi al-Kaidás” videófilm olyan brutális amatörizmusról árulkodik, amelyet egy jó előre eltervezett (megrendelt) akció esetében egyszerűen elképzelhetetlennek tartok.

Mindez természetesen nem menti a tárcavezetőt (sőt), akinek a személye immár olyan teher a kormány(zópárt) számára, amelyet túl hosszú ideig nem szabad – és persze, nem is lehet – cipelni. Hogy mindezt belátja-e majd a miniszterelnök és az MSZP is, arról halvány fogalmam sincsen, azt viszont tudom, hogy az ellenzék által korábban is előszeretettel támadott Draskovics mára jószerivel az összes morális tartalékát felélte, s hogy ez a szerencsétlen terrorista-ügy csak az utolsó csepp volt abban a bizonyos pohárban. Igaz, szép nagy csepp..., merthogy ez idő tájt leginkább azon töprenghetünk, vajon füllentős avagy „csak” simán dilettáns miniszterünk van-e. Ha ugyanis Draskovics tisztában volt azzal, hogy valójában milyen felvétel van azokon a DVD-ken, amelyeket az újságíróknak is kiosztottak, ám ennek ellenére mást állított, úgy emiatt a hazugság miatt kell mennie, ha ezzel szemben valakik „megvezették”, avagy egyszerűen tájékozatlan volt, akkor meg az ostobasága szolgáltat elégséges okot a távozásra. Az aztán már ízlés dolga, hogy kit mi szomorít el jobban: ha egy politikusról  az derül ki, hogy hadilábon áll az igazmondással, vagy ha az, hogy ország és világ előtt bármikor és minden különösebb nehézség nélkül képes hülyét csinálni magából. Magunk között szólva, engem ez utóbbi sokkalta jobban zavar..., mert még mindig inkább egy olyan igazságügy-miniszter, aki időnként trüközni próbál, semmint egy olyan, aki egy Rambo-filmről azt hiszi, hogy Budaházy Györgyöt látja akció közben. Na, dehát mindegy, nekünk most éppen ebből a fajtából jutott.