2009.09.22. 08:26
G20: Csak üres ígéretek várhatók
A konszolidációs stratégiák ügyében folytatandó vita várhatóan a legfontosabb napirendi pontok között fog szerepelni a G20 csoport állam- és kormányfőinek pittsburghi tárgyalásain. Vélhetően ígéretet tesznek rá, hogy összehangolt módon, nem elkapkodva, de nem is késlekedve, visszájára fordítják az utóbbi két év robbanásszerű monetáris és fiskális expanzióját. Ezt várja el tőlük a közvélemény is, de kérdés, mit is jelent valójában ez a fogadkozás
A húszak mindenekelőtt ígéretet tehetnek a monetáris expanzió visszafordítására, amire szükség is van, ha fel akarják tartóztatni az inflációt, amely az összesített kereslet várható élénkülése nyomán fenyeget. Különösen fontos, hogy a pénzmennyiség visszafogása ne történjen túl korán, mert ez esetben megfojthatja a mostani, éppen csak éledező, fölöttébb törékeny fellendülést.
Az állam- és kormányfők ilyen tartalmú ígéreteinek mindazonáltal alig van súlya, mert a központi bankok minden fontosabb országban függetlenek a kormánytól. Az expanzív monetáris politika feladásának időpontjáról és módjáról az amerikai Federal Reserve esetében Ben Bernanke, a Bank of Englandnél Mervyn King, az Európai Központi Banknál pedig Jean-Claude Trichet fog dönteni.
Bernanke nem fogad el utasítást az amerikai elnöktől, King sem a brit miniszterelnöktől, Trichet esetében pedig az sem világos, egyáltalán van-e valaki, aki veszi magának a bátorságot, hogy megmondja neki, mit tegyen. A Pittsburghben teendő nyilatkozatok ennyiben csak a kormányok bizakodását fejezik ki, hogy saját államuk monetáris hatóságai megfelelő módon fognak eljárni.
A probléma különösen nagy kihívás Bernanke számára. Bár a Fed technikailag független, és nem tartozik elszámolással a kormánynak, az intézményt a kongresszus hívta életre, amely rendszeresen beszámoltatja. A monetáris politikának és a várakozások menedzselésének hatása csak később jelentkezik, ezért helyénvaló lenne, ha a Fed mi-előbb szigorítana. Ekkor azonban a munkanélküliség 9 százalék felett maradna, esetleg 10 százalék fölé szökne. Ha pedig ennek veszélye fenyeget, akkor vajon elvárhatjuk-e a kongresszustól, hogy ne éljen ellenvetéssel?
