Morvai és a sztereo zsidózás

Nem könnyű eldönteni, hogy igazuk van-e azoknak, akik szerint a veterán Csurka István amiatt támadja oly vehemensen és következetesen Morvai Krisztinát, a Jobbik európai parlamenti képviselőjét, merthogy a Vona-féle párt hajszál pontosan ugyanazt a szavazótábort szólította és szólítja meg – ráadásul sokkalta sikeresebben –, mint a csak vegetáló MIÉP, ám annyi  tény, hogy az enyhén szólva is leharcolt író-politikus immáron hétről hétre igyekszik egy kiadósat belerúgni az általa Csillagasszonyak és Fedák Sárinak titulált Morvaiba. Hogy aztán ehhez a politizálásnak csúfolt verbális ámokfutáshoz miért éppen a zsidózás ilyen-olyan válfajait hívja segítségül Csurka, arról halvány fogalmam sincsen, az azonban kétségtelen, hogy lapjában szinte minden alkalommal az Morvai izraelita kapcsolatait emlegeti. Így volt ez a múltkoriban is, amikor az embereket „magunkfajtákra” és „magukfajtára” osztó egykori jogvédőt egy zsidó összeesküvés részesévé tette, akinek a gyermekei ráadásul a Lauder Javne zsidó iskolába jártak és járnak (ezt az érintett később kategorikusan cáfolta), és így történt „Az új proletárpárt" címet viselő dolgozatában is, ahol – egyebek mellett – a következőket írja Morvairól: „Baló Györgyné 2006. október huszonharmadikán ott áll az utca forgatagában a Lauder Javnéban taníttatott gyermekeivel, látja, hogy verik a magyarokat a rendőrök, köztük izraeliek is, és feltámad benne a jogvédő és a magyar. Hirtelen megtelik vele a képernyő, és ünneplik mint hős asszonyt”. És hogy Morvai sztereóban is élvezhesse a „zsidó műsort”, arról a valamikori Magyar Nemzet és a Népszabadság volt újságírója, a Diurnus néven ismert Bodor Pál gondoskodott, aki egy internetes írásában kezdte el firtatni a jogásznő származását.

És bár Csurkához képest Diurnus teljesen más megfontolásokból, no, meg természetesen más oldalról támadta Morvait, magam az olyan sorokat se olvasom túlságosan szívesen, miszerint „nem egészen értem, hogy Morvai Krisztina, akit származása, házassága, gyerekeinek vér szerinti eredete, jogi végzettsége nem predesztinálna effajta dühödt szélsőjobboldaliságra (...) milyen élmények hatására töltődött fel ilyen vad jobboldalisággal”, mert „ha igaz, amit a világhálón olvashattunk, hogy édesanyját eredetileg Schwartz Klárának hívták, és nem német (esetleg sváb) volt, akkor Morvai Krisztina antiszemita felhangjaiban talán öngyűlölet is sikoltozhat ”. No, már most, az a tény, hogy a Jobbik politikusának édesanyja, Fekete Klári a Kádár-korszak egyik legismertebb és legkeresettebb modellje volt, aki például Rothschild-manökenként is dolgozott, meglehetősen ismert, de ezt a Schwartz-Fekete-féle sejtetést ennek ellenére is gyomorforgatónak tartom, hiszen a szerző voltaképpen ugyanazokon a húrokon játszik (még ha ellentétes céllal is), mint amiken a Jobbik EP-képviselője szokott. És bár mindezek miatt az ember mondhatná, hogy Morvaival szemben csak olyan hangot és stílust használtak, amilyet ő is szokott (ugye, a Biblia azt mondja, „kard által vész mind, ki kardot ragad”), jómagam azt gondolom, az ostobaságokat egyetlen esetben sem szabad tolerálni..., sem olyankor, amikor egy szebb napokat is látott író mások magánéletében turkál vagy egy publicista szedett-vedett pletykák alapján zsidó ősök után kutat, sem pedig olyankor, amikor Magyarország egyik brüsszeli „követe” egyre csak azt az értelmetlen mondatot hajtogatja, hogy „nem leszünk palesztinok a saját hazánkban”. Az őrület ezek nélkül is kezd elszabadulni.