Hírek

2010.01.20. 05:09

Apátia itt, „forradalmi” hév amott

A Szonda Ipsos friss felmérése szerint a választásokon való részvételi hajlandóság sem négy, sem pedig nyolc éve nem volt olyan alacsony, mint jelenleg. És bár a kormányzó szocialistákat érintheti a legrosszabbul az az érdektelenség, amely pillanatnyilag tapasztalható, mindez nem jelenti azt, hogy a Fidesznek és a Jobbiknak ne lennének komoly házi feladatai.

Stanga István

Noha az elkövetkező hónapok folyamán valamelyest bizonyára emelkedik majd a választásokon való részvételi hajlandóság, annyi bizonyos, hogy a jelenleg tapasztalható érdeklődés mind a négy, mind pedig a nyolc évvel korábbit messze-messze alulmúlja. Ugyanis míg 2002-ben és 2006-ban az emberek 58, illetve 54 százaléka mondta azt, hogy egész biztosan elmegy voksolni, addig a Szonda Ipsos legfrissebb kutatásai szerint pillanatnyilag mindössze a választásra jogosultak 43 százaléka ígéri tutira a részvételét. Ami egyáltalán nem tekinthető véletlennek, hiszen rengetegen gondolják úgy, hogy a meccs már réges régen eldőlt, így aztán az ő szavazatuk nem oszt vagy szoroz, no, és persze, olyanok is akadnak szép számmal, akik a politikából való időleges/végleges kiábrándulásuk miatt nem kívánnak az urnákhoz járulni. Hogy ez a tömeg vajon megmozdul-e, megmozdítható-e, arról fogalmam sincs, ám az aligha vitatható, hogy ez a közeli jövő egyik legnagyobb dilemmája, hiszen a bizonytalan szavazók aktivizálása (ezt a tábort különben a szakemberek hozzávetőlegesen egymilliósra taksálják) alaposan felboríthatja az előzetes várakozásokat. Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy tudniillik kinek kedvez a jelenleg érzékelhető lanyhaság..., nos, a szocialista pártnak biztosan nem. Így az ő számukra a lecke elsősorban az, hogy valamilyen úton-módon felrázzák a mára teljes apátiába süllyedt szimpatizánsaikat, különösen pedig, hogy visszacsalogasssák magukhoz azokat – itt kiváltképpen nyugdíjasokról van szó –, akik 2006-ban még az MSZP-t segítették a voksaikkal, ám azóta kiábrándultak a pártból, viszont más politikai erőhöz sem csatlakoztak. Hát, mit mondjak..., nem lesz kis feladat.  

Sokkal szerencsésebb a helyzete ugyanakkor a Fidesznek és a Jobbiknak, amely pártoknak kifejezetten hasznos a Szonda által is regisztrált renyhe választási kedv, jóllehet mindez messze-messze nem jelenti azt, hogy az Orbán Viktor és Vona Gábor vezette csapatoknak ne lennének ilyen-olyan gondjai. A Fidesz számára mindenekelőtt az okozhat némi fejfájást, hogy vajon mennyire sikerül majd mozgósítania az idáig többé-kevésbé egyben tartott táborát, amelynek tagjai nagyon könnyen érezhetik azt, hogy rájuk már egyáltalán nincsen is szükség, lévén az ellenséget a többiek egyedül is minden különösebb nehézség nélkül (mondhatni: játszva) legyőzhetik. Semmiféle probléma nem lehet viszont a motivációval annak a Jobbiknak a háza táján, amely ugye, újonc lehet a T. Házban, és amelynek a tagjai nyilvánvalóan már alig várják a szavazás napját, nem is titkoltan azzal a reménnyel, hogy ezúttal legalább akkora meglepetést okoznak (de inkább nagyobbat), mint tették azt az európai parlamenti választások idején. Ha van egyáltalán valami, ami a Jobbiknak keresztbe tehet, az pontosan az a „forradalmi hevület”, amely a 2003 őszén alakult párt tagjait és szavazóit jól érzékelhetően áthatja, és amely az urnáknál kétségtelenül nagyon jól jöhet, más szempontból azonban éppen a Vona-féle együttes sikere ellen hat. Ha ugyanis a lelkes hívek fegyvertárából az elkövetkező időszakban sem hiányoznak majd a tolerálhatatlan vélemények (hogy a fenyegetések legváltozatosabb formáiról már ne is beszéljünk), úgy a párt nem csupán,  sőt, nem elsősorban a sajátjait aktivizálja, hanem azokat az embereket – így például az MSZP korábbi támogatóit –, akik a „fenyegető szélsőjobbos veszély” nélkül talán el sem mennének szavazni. Mindez persze, elmélet. Ám az igazság óráira sem kell már sokáig várni.     

Ezek is érdekelhetik