2010.11.30. 07:53
Egyre több az uniós országok vesztenivalója
A hétvégi döntés az íreknek szánt segélycsomagról ismét napirendre tűzte az utóbbi hónapokban gyakorivá vált „vélekedéseket” az Európai Unió közeli „megszűnéséről”. Valójában e vélemények csak a pillanatnyi gondokat látják, és alábecsülik az eddig elért eredmények összetartó erejét.
Tény, hogy akad jó néhány bomlasztó jelenség. A taglétszám huszonhétre bővülése ugyan nem ásta alá – miként már akkor sokan várták – az unió működőképességét, de további tehertételként szélesítette a tagállamok közötti eltéréseket és persze ezzel az érdekek növekvő széthúzását is. Ami azonban nem a „régi gazdag” és az „új szegény” tagok közötti leegyszerűsített érdekellentétben jelenik meg, hanem abban, hogy növekedett a könnyen bajba jutható és a viszonylag stabil országok köre. Ne feledjük: a gazdasági válság egyaránt szedett segítségre szoruló áldozatokat „régi” és „új” tagok körében, miközben láthatóan már a nettó befizetők táborát és gondolkodását erősíti az „újak” közül például Szlovénia, Csehország és Észtország.
Tény, hogy a gazdasági-pénzügyi válság kezdete óta napirenden van az a kérdés, vajon az újabb nehézségek szétverhetik-e első körben az eurót, második körben magát az uniót vagy sem. A válság első napjaiban jelen volt például a nemzeti (protekcionista) intézkedések eszkalációjának a veszélye, amely az EU egységes belső piacának felbomlásához vezethetett volna. „Formál logikai levezetések” alapján sokak számára visszatérően akkor is könnyű volt, ma is könnyű „bebizonyítani”, miért „szükségszerű” az EU szétesése.
Csakhogy a formális logika többnyire hajlamos a legfontosabbal nem számolni: a további veszteségekkel is számolva a politikai szándék megfordulhat.
