Hírek

2011.05.18. 05:21

Kádár népe, hej...

Gyurcsány Ferenc szerint a Kádár-éra puha világához (értsd: az úgynevezett „puha diktatúrához”) szokott társadalom nem sokáig fogja megengedni Orbánéknak a „mindennapok terrorját”, jelesül, hogy például egy tanárember napjainkban megint joggal tarthat attól, komoly hátrányok érik, ha kiderül, más a pártpreferenciája, mint az igazgatójáé.

Stanga István

Egészen érdekes kis „koalíciós” eszmecsere kerekedett a ma már jobbára csak újságírói erényeket csillogtató Kuncze Gábor és a továbbra is a hazai politika frontvonalában ügyködő Gyurcsány Ferenc ATV-beli randevújából, ahol is a szocialisták egykori elnöke és kormányfője – szokásához híven – jó néhány figyelemre méltó állítást fogalmazott meg. No, nem elsősorban arra a kijelentésére utalok, hogy tudniillik a mentelmi joga felfüggesztését kérő ügyészség ezzel a procedúrával lényegében Orbán Viktor utasításait hajtja végre, ugyanis „nem az igazságot akarják kideríteni, hanem engem akarnak elkapni”, sőt, még csak nem is arra a vélekedésére, miszerint a jelenlegi viszonyok fenntartásában érdekelt MSZP-vezérkarnak voltaképp a párt gyors és gyökeres megújítását szorgalmazó tagsággal van vitájuk, mint inkább arra megjegyzésére, amely az elmúlt időszakban nagyon sok szimpatizánsát elvesztő Fidesz jövőbeli bukásának egyik lehetséges okára vonatkozik. Gyurcsány szerint ugyanis a Kádár-éra puha világához (értsd: az úgynevezett „puha diktatúrához”) szokott társadalom nem sokáig fogja megengedni Orbánéknak a „mindennapok terrorját”, jelesül, hogy például egy tanárember ma megint joggal tarthat attól, komoly hátrányok érik, ha kiderül, más a pártpreferenciája, mint az igazgatójáé. Mindez – mondja az ex-miniszterelnök – sokkalta aggasztóbb, mint ami az alaptörvénnyel és a látványosan megalázott Alkotmánybírósággal történt, hiszen a ''80-as évek második felének a levegője már kevésbé volt áporodott és erőszakszagú, mint a fülkeforradalmárok „szép” új világa.

Nos, hogy „Kádár népe” tényleg megelégeli-e a Fidesz Magyarországának meglehetősen sajátságos – értsd: poroszosan merev, időnként fojtogató –légkörét, afelől nekem, Gyurcsánnyal ellentétben, finoman fogalmazva is  nagyon komoly kétségeim vannak (annál is inkább, mert Kádárék vesztét sem elsősorban a szabadság hiánya okozta, hanem hogy a rendszer nem volt képes tovább finanszírozni még azt a szerény és viszonylagos jólétet sem), annyi azonban bizonyos, hogy az Orbán-kormány a működése óta eltelt röpke egy esztendő alatt jó néhány olyan dolgot megtett, amelyet az 1980-as évek közepének-végének Magyar Szocialista Munkáspártja (már) nem feltétlenül mert volna. És itt nemcsak sőt, nem elsősorban Szijjártóék bicskanyitogató hangneméről, az esetek többségében lenéző, kioktató és arrogáns stílusáról van szó, de még csak nem is az ''50-es évek szellemét idéző NENY- és Nemzeti Hitvallás-kifüggesztési akciókról (megjegyzem, ha az amúgy keményvonalas Grósz Károly kormánya ''87-ben ilyesmit rendel el, azt hittük volna, elment az eszük), hanem például a jogi nonszensznek nevezhető visszamenőleges hatályú jogszabály-alkotásról, a szemernyivel sem kevésbé abszurd semmisségi törvényről, hogy az egyéb, a jogállami normákat nagyon súlyosan sértő intézkedésekről ezúttal szó se essék. Ám ezeket a nép – puha diktatúra ide, orbáni Magyarország oda – legfeljebb a választásokon bünteti, utcára aligha megy ilyenek miatt. Elvett juttatások, megnyirbált jogok és üres zsebek okán már annál inkább.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!