Hírek

2011.06.14. 05:21

Orbán időtlen (?) törvényei

Egyszerűen elképzelni sem tudom, miért hiszi Orbán Viktor, hogy ebben a gyorsan változó világban, folyton módosuló gazdasági környezetben lehet olyan sarkalatos gazdasági törvényeket alkotni, amelyekhez időtlen időkig egyetlen kormánynak sem kell hozzányúlnia.

Stanga István

Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, számomra mindenesetre igencsak meghökkentő volt az az interjú, amit a bécsi Világgazdasági Fórumon járó Orbán Viktor a legnagyobb példányszámú osztrák újságnak, nevezetesen a Kronen Zeitung című bulvárlapnak adott. No, persze, egyáltalán nem az döbbentett meg, hogy miniszterelnökünk a beszélgetés során ellenségnek nevezte az államadósságot, arról értekezve, hogy „ha egy ellenséget nem győzünk le, akkor ő győz le minket”, ugyanis ezt a bölcsességet az elmúlt hetekben-hónapokban kismilliószor hallhattuk tőle, sőt, még csak az sem, hogy a neki felrótt autoriter vezetés kapcsán úgy fogalmazott, „csak olyan kinevezéseket hajtottam végre, amikhez jogom volt”, mint inkább azok az enyhén szólva is különös dolgok, amelyeket a közeljövőben elfogadandó kétharmados jogszabályokról mondott. Orbán ugyanis az új alkotmányban lefektetett elveket aprópénzre váltó úgynevezett sarkalatos törvényekről szólva nemes egyszerűséggel kijelentette, nem csinál titkot abból, hogy a hamarosan az országgyűlés elé kerülő, kiemelkedő fontosságú gazdasági törvényeket illetően minden további nélkül megkötné a soron következő kormány kezét. Sőt – mint hozzátette –, „nemcsak a következőét, hanem a következő tízét”. No, már most, hogy a gazdasági életben (is) hatalmas szükség lenne a stabilitásra, az előre kiszámítható viszonyokra, jómagam egyetlen másodpercig sem vitatom, mindazonáltal a miniszterelnök imént említett elképzeléseit részint kockázatosaknak és veszélyeseknek, részint pedig átgondolatlanoknak és felelőtleneknek tartom.

És itt természetesen nem csupán, sőt, nem elsősorban arról van szó, hogy Orbánék – ahogy azt a miniszterelnök maga is megjegyezte – erőteljesen szűkíteni akarják a mindenkori kabinetek mozgásterét, mint inkább arról, hogy az eljárásukkal kvázi bebetonoznák például azt az adórendszert (és akkor a nyugdíjügyekről avagy a költségvetési gazdálkodás legalapvetőbb szabályairól még semmit sem szóltam), amiről már röviddel a bevezetése után feketén-fehéren bebizonyosodott, hogy sem nem ösztönző, sem nem igazságos. Megváltoztatni azonban még emberöltők múltán sem lehet(ne), merthogy akadt valaki, aki 2011 táján így döntött... Ám, ha el is tekintünk az ilyen és ehhez hasonló abszurditásoktól, akkor is fel kell tennünk azt a  kérdést, hogy tudniillik teljesen normális dolog-e, ha a rendkívül gyorsan változó világban, a szinte napról napra módosuló gazdasági környezetben valaki – persze, kicsi túlzással – örökérvényű törvényekről ábrándozik. És ha innen nézem a dolgokat, igazat kell adnom Róna Péternek, aki szerint Orbán Viktornak mindenekelőtt arra kellene törekednie, hogy a kormánya gyors és okos válaszokat adjon a gazdasági kihívásokra, nem pedig, hogy mindenféle „halálra ítélt” elképzelést fogalmazzon meg, ugyanis – mondta a közgazdász – „akik ilyen célokat tűztek ki maguk elé, sajnos, magukkal rántották a mélységbe az általuk kormányzott társadalmakat is”. Nos, ha Róna ez utóbbi megállapítását (jövendölését?) a magam részéről túlzottan pesszimistának is tartom, az nem kétséges, hogy a miniszterelnök ezzel a „megkötöm a kezüket”-féle kijelentéssel alaposan elvetette a sulykot. Ami már önmagában is elég nagy baj..., hát még, hogy láthatóan komolyan is gondolja a dolgot.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!