A gyevi bíró kötelezője

Hogy egészen őszintén legyek, magam már a kötelező felelősségbiztosítás éves díjának 30 százalékára rúgó úgynevezett baleseti adó bevezetését is nagyon súlyos pofátlanságnak – közelebbről: egyszerű pénzbehajtásnak –gondolom, azt pedig, hogy az állami kocsikra a tulajdonos a jövőben nem köt majd felelősségbiztosítást, hanem maga rendezi az esetleges károkat, egyrészt felháborítónak, másrészt értelmetlennek tartom. Értelmetlennek, hiszen a többek között a rendőrség és a honvédség járműveit is magába foglaló állami gépkocsipark becslések szerint mintegy 30-40 ezer autóból áll, márpedig – vélik egybehangzóan biztosítási szakemberek – egy olyan portfólióhoz, amelyben a károk úgymond szétterülnek, legalább 100 ezer jármű szükségeltetik. Ha pedig mindehhez még azt is hozzátesszük, hogy a biztosítók a kockázatok csökkentése végett viszontbizosításokat kötnek az egész állományra – ezt az állam természetesen nem teheti meg –, úgy a vélhetően takarékossági okokból kitalált „unortodox felelősségbiztosítási modell” pláne gazdaságtalannak látszik. Arról nem beszélve, hogy a kgfb nélküli állami kocsikra egy-egy külföldi út esetében a határokon kell majd úgynevezett határbiztosítást kötni (máskor erre nincsen szükség, hiszen a felelősségbiztosítás a Zöld-kártya Egyezmény alapján a külhonban okozott károk megtérítését is garantálja), ami azonban nagyon drága mulatság is lehet, mivel igen könnyen előfordulhat, hogy egy egyhetes külföldi kinnlét biztosítása sokkal többe kerül, mint az egész évre szóló kgfb. Ám a dolgot mégsem elsősorban a fentiek miatt kifogásolom, hanem mert azt, hogy az állam bújik ki elsőnek egy törvény alól, etikátlannak és tolerálhatatlannak tartom.  

És ez még akkor is igaz, ha a történet igazán nem meglepő, hiszen az élet minden területén a rendről, a jogszabályok tiszteletéről és a fegyelmezett  állampolgári magatartásról papoló kormány(párt) ezzel a „kivéve a gyevi bírót”-féle megoldással – gondoljunk csak Szijjártó Péternek, illetve Budai Gyulának a 2 milliós bérplafont meghaladó pénzére avagy a többek között Borkai Zsoltot, Domokos Lászlót, Szász Károlyt, esetleg Szapáry Györgyöt érintő, személyre szabott törvénykezésre – nem első és nem is a második alkalommal áll elő. Úgy azonban nem csupán nehéz, de erkölcstelen is az emberektől a jogkövető viselkedést elvárni (és itt a közlekedési szabályok betartásától kezdve az adófizetésig ezernyi területet említhetnék), hogy a mindenkire – hadd ismétéljem meg: mindenkire – vonatkozó törvényeket az azokat megalkotó, a betartásukat ellenőrző, a megszegésüket pediglen szankcionáló állam próbálja meg legelőször megkerülni. Az állam nagyon súlyos – és meglehetősen irritáló – elpofátlanodását egyébként mindennél jobban jelzi, hogy a kötelező felelősségbiztosítással foglalkozó jogszabály figyelmen kívül hagyását a kormányzat nem látták szükségesnek legalább néhány mondatban megindokolni. Ezt a szarba se nézett polgár, az annyit emlegetett kisember most még – mivel a világon semmit sem tud tenni – egyetlen szó nélkül tudomásul veszi. 2014-ben azonban – amikor, ha csak egyetlen, rövidke nap erejéig is, ő diktálja a törvényt – habozás nélkül és kíméletlenül bünteti.