A nyomor megregulázása

Végre, végre... Annyi kudarc, vesszőfutás, koki és saller után a forradalmi Orbán-kormány végre hatalmas és megkérdőjelezhetetlen diadalt aratott: legyőzte a szegényeket. Sajnos, nem a szegénységet, a mind többeket és többeket eluraló kilátástalanságot (erre egy „keveset” még várni kell), no, dehát az ilyen vészterhes időkben a legcsekélyebb sikernek is örülni kell. És hát, mi lenne, ha nem siker, hogy az országgyűlés a héten a fideszes,  kereszténydemokrata s a jobbikos honatyák hathatós közreműködésével, ritkán látható többséggel (293 igen szavazat 61 nem ellenében) fogadta el a szabálysértési törvény azon módosítását, amely szerint ez év december 1-jétől „a közterületen való életvitelszerű tartózkodás” – közérthetőbben: a hajléktalanság – 150 ezer forintig terjedő pénzbírsággal avagy 60 napos elzárással büntethető. A félreértések elkerülése végett szeretném azonnal leszögezni, hogy a kormányzó párt néhány budapesti politikusa által még hónapokkal ezelőtt elindított jogszabály-változtatás ezúttal nem valamely káros (vagy károsnak vélt) cselekvés, magatartás ellen igyekszik fellépni – mint történt az többek között a kukázást avagy a közlekedési lámpáknál való koldulást tiltó, úgyszintén vitatott rendelkezések esetében –, ugyanis magát a szegénységet, az elesettséget, a hajléktalanságot bünteti. És ezt még akkor is meglehetősen nehezen (vagy sehogy sem) lehetne tolerálni, ha a fedél nélkül maradt emberekkel szemben most oly kérlelhetetlennek mutatkozó állam képes lenne az utcán élők számára megfelelő ellátást, de legalábbis elegendő szálláshelyet biztosítani. Ettől azonban még rendkívül messze vagyunk. Az államtól (egyelőre?) csak erőfitogtatásra telik.  

Aki ugyanis veszi magának a fáradtságot, hogy az e kérdéssel foglalkozó, azt mindenki másnál lényegesen jobban ismerő szakemberek véleményét megismerje, rájön, hogy a hajléktalanok ellátásának egyik fő problémája az, hogy az állam, közelebbről az azt megtestesítő, annak nevében eljáró önkormányzatok mindmáig nem tudnak annyi helyet biztosítani – és akkor a szállásokon uralkodó állapotokat még egyetlen szóval sem említettem –, amennyire minimálisan szükség lenne. Hiszen a hajléktalanoknak otthont adó intézmények manapság durván 120-130 százalékos kihasználtsággal működnek, és a legóvatosabb becslések szerint is hiányzik a rendszerből vagy 3000-5000 férőhely, amelyet aligha sikerül december 1-jéig, azaz a módosított szabálysértési törvény életlépéséig előteremteni. Enélkül pedig nemcsak embertelen és erkölcstelen, de nagyon-nagyon igazságtalan is a közterületeken élőket súlyos pénzbüntetéssel, különösen meg elzárással fenyegetni, ugyanis azok a börtön után is kénytelenek lesznek az utcákra visszatérni. Ám a jogszabály-módosítást pénzügyi okok miatt sem ártana ismét végiggondolni. Amíg ugyanis a tömegszállások fenntartását egy-egy személy esetében nagyjából napi 2500 forintból meg lehet oldani, addig a börtönbe zártak az adófizető polgárok zsebéből naponta 8-10 ezer forintot vesznek ki. Amiből egy kis fejszámolást követően az is kiderül, hogy egy 60 napra becsukott hajléktalan a költségvetésnek 500-600 ezer forintjába kerül. Ám ettől függetlenül is az a véleményem, hogy amit az alig Tisztelt Ház tett, világraszóló szégyen.