Schmitt aláír (olaj, 65x95 cm)

Öröm nézni, hogy Kerényi Imre, Orbán Viktor miniszterelnök alaptörvény- és asztalügyi különmegbízottja ugyanolyan szorgalommal és lelkesedéssel végzi a forradalmi kormánypárt által szélsebesen elkészített új alkotmány népszerűsítését, mint szervezte úgy három évtizeddel ezelőtt Moszkvában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom méltó módon való megünneplését. Ahogy olvasom, ez idő szerint éppen azon – már elkészült vagy a jövőben megszületendő – festmények körül bábáskodik, melyek az új alaptörvény díszkiadásának illusztrációiként szolgálnak majd, és amelyekre több mint húszmillió forintot fordítanak a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium keretéből. Hogy aztán az ismert és kevésbé ismert kortárs művészek által jegyzett 15 darab, egyenként 1,6 millióba kerülő alkotás – amelyek ötletét Kerényinek amúgy az 1896-os milleniumi ünnepségsorozat adta, amikor a kor legjelesebb festői 50 képen ábrázolták a magyar történelem fényes és kevésbé dicsőséges eseményeit, periódusait – elnyeri-e majd a közönség és a kritikusok tetszését, nem könnyű megmondani, tény azonban, hogy a felkért festőknek enyhén szólva is különös témákat kell vászonra vinni. És itt nem elsősorban a Horthy-korszak, a Rákosi- és a Kádár-éra, az I. és a II. világháború, a holokauszt, a dualizmus kora vagy a Tanácsköztársaság ábrázolására utalok, mint inkább azokra a szerencsétlen festőművészekre (már persze, ha tényleg szerencsétlenek, elvégre egy jól fizető felkérésre is lehet nemet mondani), akiknek téma gyanánt a 2006-os lovasroham, a vörösiszap-katasztrófa, főként pedig „az új alkotmány megszületésének a pillanata” jutott.

Nos, hogy a választók többsége mit gondol az alaptörvény-népszerűsítési hadjáratról, nem igazán tudom, ám jómagam Kerényi Imre bohóckodását nem annyira viccesnek, mint inkább rémületesnek, az ''50-es éveket idéző akciózásnak tartom. Értem én persze, hogy az Orbán-kabinet – amely egy hétköznapi országgyűlési választást „forradalomnak” (nem ritkán második „államalapításnak”), egy nekünk hitelező pénzügyi szervezettől (IMF) való időleges vagy végleges búcsút „szabaságharcnak” akar láttatni – szeretne az általa gründolt alkotmány köré is valamiféle mítoszt teremteni, csakhát az ilyet egy ép eszű kormány még véletlenül sem a Kerényi-félékre bízza, ugyanis az ő előéletükből, szolgalelkűségükből és képességeikből csupán „Alkotmány Asztalára” és idióta vagy éppen miden ízlést nélkülöző (lásd a „Nagy Imre újratemetése” témát, ami ellen a mártír miniszterelnök unokái a jelek szerint hiába tiltakoztak) festményötletekre futja. És bár a Magyar Szocialista Munkáspárttól kezdve a Magyar Demokrata Fórumon, illetve a Demokratikus Chartán át egész a Fideszig majd minden pártot, ideológiát ugyanazzal a lihegő lelkesedéssel kiszolgáló Kerényi odáig még nem jutott el, hogy pár tízmillió adóforintból megfestesse Orbán Viktort kolbásztöltés, Schmitt Pált törvényaláírás, Lázár Jánost pedig kockáról kockára építkezés közben, ha nem figyelnek rá oda eléggé, előbb-utóbb egész biztosan ilyen vagy ehhez hasonló elképzelésekkel fog előállni. Ami egy kis ideig persze, mulatságos és szórakoztató, utána azonban siralmas és lehangoló.