„A magyar nemzet javára”...?

Ha ügyvéd barátom nem hívja fel a figyelmemet azokra a változtatásokra, amelyeket a forradalmi megszállottsággal és hasonló tempóban ténykedő Orbán-kormány hajtott végre az ügyvédi eskü szövegében, úgy jómagam alighanem simán elmegyek e nem ennyira fontos, mint inkább érdekes és a mai magyarországi viszonyokra nagyon is jellemző történet mellett. Ám mielőtt közelebbről is szemügyre vennénk, miféle módosításokat tartottak szükségesnek a Fidesz szakpolitikusa, nézzük meg, miként is szól az eskü egykori, illetve jelenlegi szövege. Nos, míg korábban a prókátoroknak az „Én, ... esküszöm, hogy ügyvédi hivatásomat az ügyfelem érdekében, a Magyar Köztársaság Alkotmánya és jogszabályai szerint lelkiismeretesen gyakorlom, és az ennek során tudomásomra jutott titkot megőrzöm. (Az eskütevő meggyőződése szerint) Isten engem úgy segéljen” fogadalmat kellett elmondaniuk, addig ma az „Én (az eskütevő neve), fogadom, hogy Magyarországhoz és annak Alaptörvényéhez hű leszek, jogszabályait megtartom és másokkal is megtartatom; (a tisztség megnevezése) tisztségemet a magyar nemzet javára gyakorolom. Hivatásom gyakorlása során szakmai kötelességeimet lelkiismeretesen, legjobb tudásom szerint, ügyfelem érdekében eljárva teljesítem. (Az eskütevő meggyőződése szerint) Isten engem úgy segéljen!” mondatok hangzanak el. Nos, ha első ránézésre esetleg nem is tűnnek lényeginek a változtatások, a valóságban nagyon is azok, hiszen az új eskü szerint – amiből kimaradt a titoktartásra vonatkozó passzus – az ügyvédek nem kizárólag betartják és másokkal is betartatják a jogszabályokat, de hivatásukat úgymond „a magyar nemzet javára” gyakorolják.

Nos, engedjék meg nekem, hogy ezúttal ne foglalkozzak azzal a fölöttébb furcsa szövegrésszel, amely előírja, hogy az ügyvédek ne csak betartsák, de másokkal is betartassák Magyarország jogszabályait, lévén ez a kitétel számomra teljességgel érthetetlen és értelmezhetetlen, hacsak időközben valakik nem döntöttek úgy, hogy az ügyvédeknek a jövőben a rendőrség és/vagy az ügyészség feladatait is el kell látniuk. (Mindenesetre, aki segít nekem megfejteni ezt a rejtvényt, vendégem néhány sörre.) Ám legalább ennyire nehezen találhatunk elfogadható magyarázatot arra is, hogy az új verzióból vajon miért maradtak ki a titoktartásra vonatkozó mondatok. A dolognak már csak amiatt sincs túlságosan sok értelme, mivel az ügyvédi törvény szabályozza ezt a kérdést („Az ügyvédet – ha a törvény másként nem rendelkezik – titoktartási kötelezettség terheli minden olyan adatot, tényt illetően, amiről a hivatásának gyakorlása során szerzett tudomást. E kötelezettség független az ügyvédi megbízási jogviszony fennállásától, és az ügyvédi működés megszűnése után is fennmarad...”, és így tovább, és így tovább), ezért azután a másokra nem tartozó információk – akárcsak egy orvos-beteg kapcsolatban, amely szintúgy bizalmi viszonyon alapul – a jövőben is az érintett felek között maradnak. Ami pedig a „tisztségemet a magyar nemzet javára gyakorolom” megfogalmazást illeti... nos, ennek a kötelezettségnek nemcsak hogy semmi teteje, de még betarthatatlan is, utóvégre bármelyik ügyvéd praxisában előfordulhat, hogy az ügyfele (aki lehet honfitársunk vagy éppen külföldi állampolgár) a magyar állammal áll peres viszonyban, márpedig ez esetben a védőnek az őt megbízó személy érdekit kell képviselnie. Na, úgyhogy megtippelni sem tudom, mely okból is volt szükség az ügyvédi eskü szövegnek az átírására. Persze, miért épp ezt hagyta volna érintetlenül a mindenen végigsöprő „fülkeforradalom”...