Sándor, az oligarcha 2.0

Ha két hét alatt nem is sikerült kis hazánkban rendet raknia Pintér Sándor belügyminiszternek, szégyenkezésre igazán nincs semmilyen oka, ugyanis az elmúlt esztendőt követően ismét csak ő az Orbán-kabinet legmódosabb politikusa. Mindez az egykori országos rendőr-főkapitány most megismert, 2012-es vagyonbevallásából derül ki, amit szerintem legalább olyan nehéz lehetett jól és pontosan kitölteni, mint az abban szereplő, nem kis vagyont összeszorgoskodni. Igen, nehéz lehetett, hiszen csak ingatlanból majd két tucatot kellett felsorolni. Pintér ugyanis nemcsak egy 155 négyzetméteres erzsébetvárosi társasházi otthon, de számos II. kerületi lakás birtokosa is – utóbbiak között kell megemlíteni egy 62 négyzetméteres, két darab 160 négyzetméteres meg egy 106 négyzetméteres lakást, emellett pedig azt a 400 négyzetméteres házat, amely egy 2246 négyzetméteres telken áll –, hogy a budapesti garázsokról ne is szóljunk. A belügyminiszter Csömörön egy 809 négyzetméteres, zárt kertes besorolású telket, a Tisza-tó melletti Sarudon egy 2158 négyzetméteres külterületi ingatlant és egy 1 hektáros szántót, Szihalomon és Szigetmonostoron egy 150, egy 70, illetve egy 18 négyzetméteres üdülőt – utóbbihoz amúgy egy 574 négyzetméteres telek is tartozik –, Pásztón egy 3701 négyzetméteres kertet, Siófokon pedig egy 1100 négyzetméteres álldogáló lévő 224 négyzetméteres házat mondhat a sajátjának. De nem lebecsülendőek a befektetései sem, merthogy a 13,6 millió forintnyi OTP-részvény és a 42 milliót kóstáló OTP euró befektetési jegy mellett 754 ezer forintot tart Állami Nyomda-papírokban, 1,63 milliót államkötvényekben, 185,5 milliót diszkont kincstárjegyekben, a lakossági folyószámláján pedig 24 millió forint, 755,8 ezer dollár és 717,3 ezer euró van. És ha ehhez hozzátesszük, hogy a belügyi tárca első emberének van még nagyjából másfél milliárd forintnyi követelése is (ebből egymilliárd a volt cégei értékesítéséből származó pénz, míg 426 millió családi és baráti kölcsön címén nyilvántartott kintlévőség), akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy Pintér Sándor bizony a honi oligarchák nem igazán népes táborának a tagja.

Igen, oligarchát mondtam, és korántsem véletlenül, mert bár Orbán Viktor mniszterelnök az oligarchák ellen már a fülkeforradalom győzelmének az éjszakáján meghirdett harcában igyekezett jól megkülönböztetni a Fidesz saját oligarcháit a szocialistákétól („a mi kommunistánk jó kommunista, a ti kommunistátok rossz kommunista” elvnek megfelelően), mondván, nem úgy általában a gazdag polgárokkal van problémája, hanem azokkal, akik – különféle politikai posztokat elfoglalva – a közpénzek körül sürgölődnek, s a közérdek helyett a magánérdeket szolgálják, nekem semmi kétségem sincsen afelől, hogy honfitársaink nagyobb hányada Pintért virtigli magyar oligarchának tartja. Nem is beszélve arról, hogy a belügyminiszter egykori cégei közpénzekre is hajtottak... Emlékezzünk csak az Országos Rendőr-főkapitányság 2009-es traffipax-tenderére, amikor is a Pintér-tulajdonban lévő Civil Biztonsági Szolgálat Zrt. csak azért bukott el egy 1,5 milliárdos üzletet (amit különben már megnyert), mert kevesellte, hogy a 455 darab traffipax beszerzésére, üzemeltetésére kiírt pályázatból a vállalkozásának egy „mindössze” 145 darabos megbízás jutott, így aztán a Közbeszerzési Döntőbizottságnál elkaszálta a vetálytársak szerződéskötését, noha ezzel  a saját boltját is „taccsra” tette. Megjegyzem, Pintér vagyonosodása azért is érdekes, mivel 1990-től az 1996-os nyugdíjazásáig mindvégig különféle rendőrségi pozíciókat töltött be – volt a Pest megyei főkapitány-helyettes, budapesti, majd országos rendőrfőkapitány –, aztán 1998 és 2002 között az első Orbán-kabinet belügyminisztere volt, miből következően számára az igazi aranykort minden bizonnyal a szociálliberális kormányok időszaka hozta el. Egyébként nem szeretném, ha félreértenének, ugyanis nekem a világon semmi bajom sincsen a módos emberekkel, legfeljebb különösnek találom, ha egy országban a belügyminiszter, a rendőrség valamikori feje  a leggazdagabbak táborát gyarapítja. No, dehát kis hazánkban korántsem ez az egyetlen dolog, ami furcsa.