Hírek

2012.03.09. 05:16

Plagi bácsi mossa, mossa...

Számomra korántsem az a legaggasztóbb, hogy a plágiumbotrányba keveredő Schmitt Pál még ez idő szerint is az emberek kétharmadának a szeretetét érzékeli (az „érzékcsalódás” fogalmát ugyanis az orvostudomány meglehetősen jól ismeri), mint inkább az, hogy az ügyében folyó vizsgálat eredményével és az esetleges lemondásával kapcsolatos kérdésekre képtelen egyenes választ adni.

Stanga István

Miközben az egyik újság arról számolt be, hogy Orbán Viktor – ellentétben a korábban megjelent sajtóinformációkkal – annak dacára sem hajlandó a köztársasági elnök kezét elengedni, hogy Schmitt Pál híres-hírhedt doktori disszertációjának újabb oldalai váltak gyanússá (a miniszterelnök ugyanis alapvetően bizalmi kérdésnek tekinti a Schmitt-ügyet), aközben a Medián közvélemény-kutató legfrissebb felmérése azt bizonyítja, hogy a polgárok nagyobb része szerint haladéktalanul távoznia kellene a plágiumbotrányba keveredett államfőnek. Mint kiderült, a megkérdezettek 41 százaléka látja úgy, hogy Schmittnek rögtön kellene mondania, 38 százalék azonban nem tartja szükségesnek ezt. Igen jellemző, hogy a kormánypárti szavazóknak csupán 13 százaléka gondolja elengedhetetlennek az államfő lelépését (a Fidesszel szimpatizálók között 71 százaléknyian úgy vélik, „nem érdemes nagy ügyet csinálni” a történetből), de minden egyéb választói csoportban nagyon komoly többségben vannak azok, akik a Sándor-palota lakójának a lemondását/lemondatását szorgalmaznák. Ám az államfő láthatóan mit sem vesz észre (vagy legalábbis úgy tesz) ebből a hangulatból, nyugodtan járja a világot. Ami önmagában nem lenne baj, ha csöndben maradna. De ő – bár szentül megfogadta, hogy a plágiumbotrányáról egyetlen szót sem szól – nyilatkozik. Ráadásul mellébeszélve és hülyeségeket, mint tette azt a Bruxinfónak adott interjújában. És itt nem csupán, sőt, nem elsősorban arra a megjegyzésre utalok, miszerint dolgozatának az előkerülése főként annak köszönhető, hogy „megpróbáltam segíteni a kormány munkáját, és a törvényalkotásban inkább motor voltam, mintsem fék”, sőt, még csak nem is arra a „mosakodásra”, amit a disszertáció elkészítéséről beszélve bemutatott („ha az ember a dolgozatában a forrásokat megjelöli, és nem deklarálja 100 százalékosan a sajátjaként, akkor a plágium vádja fel sem merülhet”, illetve „ez nem egy PhD volt a mostani elvárásokkal, hanem egy kisdoktori 20 évvel ezelőtt, ami írógéppel készült”), mint inkább arra, amit az emberek hozzá való viszonyáról, különösen pedig a plágiumügyet vizsgáló bizottság majdani „ítélethirdetéséről” mondott.

Hogy Schmitt mennyire is van tisztában a viszonyokkal, mennyire reálisan érzékeli az őt körülvevő világot, a személyével összefüggő hangulatot, azt kiváltképpen azok a mondatai mutatják, amelyekben arról beszél, hogy a feléje áradó szeretetet, bizalmat továbbra is érzi, amiből következik hogy „az ország kétharmadának még mindig megfelelő államfő vagyok; akik az életemet, a pályámat, a családi életemet, gazdasági feddhetetlenségemet, sportbéli, illetve diplomáciai teljesítményemet figyelemmel kísérték, azok változatlanul bíznak bennem”. Ám magam még ezt a „vakságot” is sokkal jobban megbocsátom Schmittnek, mint azt a gyáva, sunyi mellébeszélést, amit a plágiumbotrány vizsgálatának az eredményét firtató kérdésre adott válaszában művelt. Amikor ugyanis a Bruxinfo azt akarta volna megtudni, mit is jelent az az ígérete, hogy tiszteletben tartja a vizsgálat eredményét, Schmitt csupán annyit mondott, „azt, hogy tudomásul veszem”. Magyarán: történjék akármi, ő a köztársasági elnöki székből – legalábbis önszántából – nem hajlandó felállni. És ez az, amit meglehetősen bajos tolerálni. Mert ha azt még nagy nehezen is tudom fogadni, hogy valaki sem az emberek megvetésével, sem önnön népszerűsége drámai csökkenésével nem akar szembesülni (Magyarországnak nemhogy nem volt, de – megkockáztatom – soha nem is lesz olyan népszerűtlen köztársasági elnöke, mint Schmitt), a pozícióhoz, a hatalomhoz való görcsös ragaszkodást nem vagyok képes megérteni. No, és ha már a jövő államfője került szóba... Úgy vélem, neki őrületes mázlija van, hiszen mindenki az elődjéhez fogja mérni. Márpedig Schmitt erkölcsi tartását és intellektuális teljesítményét viszonylag könnyű lesz fölülmúlni.  

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!