Megtartó erejű autonómia

A mai eseményt kiemelt titkosszolgálati és rendőri figyelem övezi Romániában. A hatalom továbbra is mindent megtesz azért, hogy ellehetetlenítse az önrendelkezés szószólóit.

Néhány héttel a román politikai rendszert megingató országos tüntetéshullám után Székelyföld államon belüli önrendelkezéséért demonstrál a székelység közképviselete, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT). Marosvásárhelyen ma vonulnak utcára a magyarok, ezen a napon emlékeznek az 1848–49-es szabadságharc leverését követő legnagyobb magyar felkelés­kísérlet kivégzett mártírjaira is.
A megemlékezést és a demonstrációt követően tüntető menet indul a belvárosban – a rendezvényen is felszólaló baszk, katalán és flamand politikusok az első sorban lesznek. A végállomás a román kormányhivatal épülete, petíciót adnak át a prefektusnak, amelyben Székelyföld autonómiáját kérik.

Helyi forrásaink szerint több száz fős rendőri és belügyi alakulatokat vezényelnek a városba, és a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) is kiemelten lesz jelen a közterületeken. Annál is inkább, mert a kommunista rezsim utáni Romániában a székely autonómiatörekvéseket a kezdetek óta az állami szervezetek, az igazságszolgáltatás és a román politikai elit döntő része felforgató tevékenységnek tartja.

Az elmúlt években folyamatosan jogi eljárások zajlanak az autonómiát támogató magánszemélyek, szervezetek és önkormányzatok ellen. A szimbólumok, így a székely zászló szabad használatának ügyében több tucat   peres ügy van folyamatban. A korábbi tüntetéseken megjelenőket tömegesen bírságolták a rendőrök különböző ürügyekre hivatkozva.
Dabis Attila, az SZNT külügyi vezetője úgy látja, mindennek az oka a román politikai kultúrában gyökerezik, melynek meghatározó alapja a magyarokkal szembeni hagyományos bizalmatlanság. Emiatt széleskörűen elterjedt az a tévhit, hogy a Székelyföld területi autonómiája ellentétes Románia alkotmányos berendezkedésével.

– Az állam független, szuverén, oszthatatlan, egységes és nemzeti mivoltát egy autonóm megállapodás sehogy sem változtatná meg – állítja Dabis Attila, aki az európai jogrendben működő autonómiák kutató-szakértője. – Az állam oszthatatlanságára vonatkozó alkotmányjogi passzusok tökéletesen megférnek az autonóm megállapodásokkal olyan államokban, mint például Olaszország, Spanyolország vagy Finnország – sorolta a példákat. Szerinte a szuverenitás nem zéró végösszegű játszma, az állam dönthet úgy, hogy bizonyos funkciókat nem központi, hanem helyi-autonóm közhatóságok útján gyakorol. Egy székely parlament fölállítása orvosolná az államgépezet működésének azon visszásságait, melyeket a túlzott centralizáció okoz. Az önálló székely törvényhozás számára is Románia alkotmánya volna a jogforrási hierarchia csúcsa, mely felett a román alkotmánybíróság őrködne – érvelt az SZNT külügyi vezetője.

A szervezet marosvásárhelyi megmozdulásán mutatkozik be a széles nyilvánosság előtt a Székelyföldi Autonómia Alap, amely az SZNT munkájának anyagi támogatását célozza. A tapasztalatok szerint az európai autonómiatörekvé­sek egyik leghatékonyabb eszköze ez a megoldás, amellyel természetes és jogi személyek is kifejezhetik szolidaritásukat.­
– Erre van a legnagyobb szükség. Szolidaritásra, mert az anyaország határozott és világos kiállásával a nemzetközi térben is nagyobb a figyelem – mondta lapunknak Szabolcs Attila, a parlament nemzeti összetartozás bizottságának alelnöke, akit felszólalóként várnak a székelyek a demonstrációra. A képviselő szerint egyértelmű a helyzet: a székely autonómiatörekvések legitimek Európában.

Kontinensünkön sok helyen elfogadott

Az államon belüli önrendelkezés, az autonómia az európai jogrendek évezredes ismert rendszereleme. Államformától függetlenül tucatnyi nemzeti vagy területi alapú önrendelkezés működik jelenleg is a kontinensünkön.
Az Európai Unió államaiban a legismertebbek a katalán, a baszk, a skót, a dél-tiroli autonómia, és enélkül aligha létezne Belgium, mivel jogrendjének alapja a területileg elkülönülő flamand, vallon, német régiók együttműködése.

Az Európai Unión kívüli államok között a legismertebb a jelenlegi Bosznia-Hercegovina, amelyet ugyan nagyhatalmi bábáskodás tart fenn mind a mai napig, de a bosnyák, horvát, szerb autonómiák folyamatos összecsiszolásával stabilizálódhatott Európa legpuskaporosabb vidéke.

Véres város, fekete március

Az autonómiatüntetések helyszíne Marosvásárhely, a kommunista rendszerek összeomlása utáni legnagyobb magyarellenes pogrom városa. Marosvásárhelyen a románok tömeges betelepítése ellenére többségben maradtak a magyarok az 1989-es romániai felkelés-puccs idejéig. Azonban 1990. március 19-től a városban és a környékbeli falvakban majd egy héten keresztül – a román rendőrség és katonaság segítségével – erőszakhullám zajlott a magyarok ellen. Több száz sebesült mellett, a hivatalos adatok szerint, öten meghaltak. 1990-től a megfélemlített magyarok tömegével – mintegy 20 ezren –hagyják el otthonaikat. Vásárhelyen ezzel a románok aránya 60 százalék közelébe nőtt, a város magyar közösségei a mai napig nem heverték ki a pogromsokkot.