Hírek

2017.04.03. 08:28

Még az idén megoldódhat a Seuso-kincsek rejtélye?

Akár néhány hónapon belül kiderülhet, megállja-e a helyét Dénes József feltételezése a Seuso-kincs még hiányzó darabjairól.

Fábos Erika

Ha igazolódik a kőszegi régész elmélete és sikerül azonosítani a tárgyak magyarországi lelőhelyét, az a honi régészet legnagyobb szenzációja lehet. Rövidesen ugyanis feltárások indulhatnak azon a területen, ahol 1976-ban megtalálták a ma ismert tárgyakat.

A köztudattal ellentétben máig sem sikerült hazánknak bizonyítania, hogy a Seuso-kincsek Magyar­országon kerültek elő. Az ugyanis továbbra is csak feltételezés, hogy Polgárdi–Szabadbattyán–Kőszárhegy térségében fordult ki a földből 1976-ban a máig ismert talán legnagyobb művészi értékű, római korból származó ezüstedényekből álló lelet.

Dénes József azt mondta: közel hatéves története van
a Seu­so-kincs eredeti lelőhelyével kapcsolatos nyomozásainak. Arra jutott, hogy azon a helyen, ahol annak idején kimarkolhatta Kolonics György és Sümegh József (a két, azóta elhunyt megtaláló) a rézüstökbe rejtett kincsleletet, további tárgyaknak kell lenniük. Szerinte kizárt, hogy a tárgyakat illegális módon kincsvadászok már megtalálhatták. Ez ugyanis egy olyan közismert együttes, hogy az nem maradhatott volna titokban. Hivatalos és titkos állami kutatások is folytak persze a területek közelében, de azok Dénes József szerint téves irányban indultak el. Ő maga egyébként kívülállóként kezdett el érdeklődni a Seuso-kincsek iránt. Régészként a várak tartoztak hozzá. Egyszer egy ismerőse hozta fel a témát, akkor kezdett utánaolvasni a tudományos és biztosabb forrásból származó ismereteknek. Különösen annak a rendőrnek  a feljegyzései hozták izgalomba, aki az akkori gyilkossági nyomozásban is részt vett, így egyre jobban érdekelni kezdte a lelet. (Az egyik kincskereső, a 18 éves Sümegh József néhány ezüstedényt értékesített, s bár nincs rá bizonyíték, valószínűsítik, hogy ez okozhatta a vesztét. Felakasztott holttestét egy kőszárhegyi pincében találták meg. (Később az ügyészség öngyilkosságnak minősítette az esetet – a szerk.)

„Hosszasan raktam össze a mozaikdarabkákat, aztán végigjártam a földhivatalt is, hogy beazonosíthassam a lelőhelyet – mondta Dénes József. – A helyszín képe alapján nekem úgy tűnik, ott semmilyen további földmunka vagy bolygatás nem volt az elmúlt negyven évben. Így aztán könnyen elképzelhető, hogy a lelőhelyen lévő pince tulajdonosának fogalma sincsen arról, milyen értéket rejthet a föld. Annyi a teen­dő, hogy konkrétan meg kell vizsgálni azt a helyszínt. Ennek a munkának az előkészítése megtörtént, és ha az időjárás engedi, rövidesen az ásatás is megkezdődhet.”


Dénes József azt mondta: majdnem biztos abban, hogy a kincsek pontos helyét határolta be. Volt már korábban is hasonló elmélete, Szulejmán szultán türbéjét is az ő kutatásai nyomán sikerült megtalálni. „A feltevésemet egy korabeli vételi ajánlat is igazolja. Ezt Reiner Zietz, akkor Svájcban élő német műkereskedő tette Lord Northampton nevében egy libanoni műkincskereskedőnek, Halim Korbannak. A libanoni férfi bécsi üzletében tűnt fel először egy-egy tárgy az előkerült készletből. Ebben az ajánlatban pedig az addig eladott 14 tárgyon túl 37 ivókupáról, 5 kancsóról és 187 aranyozott ezüstkanálról is említést tesznek. Ebből az következik, hogy a teljes készlet valaha kétszáz fő vendégül látására készülhetett. Márpedig ennyi tárgy nem került elő, vagyis a kollekció egy jelentős része még mindig a föld alatt lehet.”


Nagy Mihály a Magyar Nemzeti Múzeum régészeként 1994-ben, az akkor zajló per miatt többször is megvizsgálhatta a tárgyakat New Yorkban. Mintát vett róluk, hogy kiderülhessen, milyen talajmaradványok vannak rajtuk, ez ugyanis elárulhatja, honnan kerültek elő, vagy hol voltak utoljára.
„A Seuso-kincset nem régészeti feltáráson találták meg, és mivel a leletkörülményeket nem rögzítették, számos olyan információ semmisült meg, ami segíthetett volna a leletek történeti összefüggéseinek pontos megállapításában – mondta Nagy Mihály. – Az elvégzett elemzések és a laboratóriu­mi vizsgálatok alapján teljesen egyértelmű, hogy a tálakon talált talajminta és az a minta, amit a rendőrség egy kőszárhegyi pincében rögzített, azonos. Nekem addig sem volt sok kétségem, de azóta meggyőződésem, hogy ezek a tárgyak Magyarországon kerültek elő a földből.”

Esküvői ajándéknak szánhatták a szép tálalókészletet

A római kori Pannóniából származó aranyozott ezüstegyüttes 14 darab nagyméretű, súlyos színezüst tárgy, egy esküvői ajándéknak szánt tálalókészlet része. Az egyik tálon található verses köriratban megnevezték a megajándékozott Seusót, aki a kincs eredeti tulajdonosa volt és gazdag római polgár lehetett. A tárgyakon több más felirat is látható, például a Pelso, a Balaton akkori neve. Jelenleg – úgy tudjuk – négy tulajdonosa van (az egyik Lord Northamp­ton). Értéke nem ismert, de 1990-ben 60 millió font volt a kikiáltási ára, vagyis több tízmilliárd forintot érhet. A British Múzeumban, Svájcban és Madridban vannak ehhez fogható emlékek ebből a korból, de azok vagy kisebbek, vagy későbbiek. A késő római korból ennyi és ilyen mértű másik tárgy egyetlen van a világ múzeumaiban: a quadripust, amely anyagában és díszítésében is nagy hasonlóságot mutat a Seuso-kincsekkel, egy polgárdi férfi fakitermelés közben találta Kőszárhegyen és szolgáltatta be 1878-ban.

Címkék#Hírkereső
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!