Karhatalom helyett szülőket az internetre

– Egy hűséges olvasónk nemrég a Facebook ellen emelt szót, a gyerekeket féltve a megosztott tartalmaktól. Ennyire félelmetes az internet? Vagy olyan mint egy könyvtár, ahol zseniális és csapnivaló olvasmány egyaránt akad.
– Az utóbbi mellett érvelnék – mondja Barkóczy László egyetemi adjunktus, aki az internetes kommunikáció társadalmi hatásaiból írt disszertációt, és csütörtökön vette át nyelvtudományi doktori oklevelét Pécsen. – A világ felgyorsult, az egykeresős családmodellnek leáldozott, és a munka mellett nincs elég idő a fiatalokra. Pedig az internethasználat is nevelés kérdése, amiben a szülők felelőssége megkerülhetetlen.

– Tudnunk kell hol jár a gyerek, képletesen is?
– Igen. Talán kevéssé ismert, de a Facebookra 14 éves kor alatt nem szabad regisztrálni. De ha már fenn van a gyerek, és tisztában van magával, a világgal, mivel korábban odaadó figyelmet kapott, akkor nem oszt meg magáról ledér képeket.

– Alig több mint húsz éve tanuljuk a digitális közösségek világát. Nem túl gyors ez a fejlődés? Csoda, ha a középgeneráció nem tud lépést tartani?
– A fejlődés tényleg gyors, a web 1.0 még a tartalomfogyasztásról, a web 2.0 már a tartalommegosztásról szól. A disszertációmban kérdésfelvetések sora szerepel, hogy az utóbbi miként változtatja meg az életünket. A tévé is ezt tette egykor. Előbb összehozta az embereket közös tévézésre, aztán minden szobában tévé lett, és ez meglazította a közösségeket. Előbb-utóbb a helyükre kerülnek a dolgok.

– Nem úszhatjuk meg az internet megtanulását, idősebb korban sem?
– Az internetfelhasználók átlagos életkora évről évre nő. Nagyon sok idősebb barátom odaült, és megtanulta, mert látta, hogy a kapcsolatok fenntartásához, az információszerzéshez integrálniuk kell az új technológiákat. A szélessávú hálózat elősegíti ezt. A finn internetes penetráció, a hálózat elérésének mértéke 70-80 százalékos, őket a felismerés mellett a földrajzi adottságok is erre szorították. Nálunk egyelőre 50-54 százalékos a lefedettség. De a fejlődés a mobiltechnológiák felé mozdul.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Az internethasználat is nevelés kérdése, amiben a szülők felelőssége megkerülhetetlen
[/caption]
– Okostelefonok?
– Például. Ha telefont cserélek, nemcsak a számaimat kell átmentenem, hanem a Facebook-profilomat és a google-postafiókom adatait is. Ma már nem a hardver, az eszköz a drága, hanem a hihetetlenül értékes adatállományok. Ez egy biztonsági kérdést is felvet, hiszen a tudásunkat nem saját, hanem tőlünk távoli szervereken tároljuk. Ez a számítási felhő izgalmas kutatások tárgya. A google a Mississippin vízierőművet épített a szerverparkjának áramellátására: hatalmas adatmennyiségről van szó.

– És értékről. A látogatott weboldalakon sütik (cookie-k) jelzik, merre jártunk, ami releváns információ a kereskedelemnek...
– Ne csodálkozzunk, ha a keresőprogramok és a portálok hirdetései egyre inkább kitalálják a gondolatainkat. Szinte testre szabottak.

– Nem egy „szép, új világ épül” most? Vagy az internet olyan, akár a dinamit, segíthet bennünket, de pusztíthat is?
– Vagy mint az említett könyvtár: jó könyvet kell adni az olvasónak. Sok szülő szerint a számítógépes játékok miatt van több erőszak. Ez szerintem így nem igaz. Az a szülő, aki szerint az internet veszélyes, az a legveszélyesebb, mert nincs a neveléshez szükséges tudás birtokában. De nem késő elkezdeni a tanulást. A lemaradást persze érezni kell. Japánban 5-6 éve indítottak programot, hogy a gyerekeket visszaszoktassák a mobilról a számítógépre. Az Egyesült Államokban az írástanulás hangsúlya a gépíráson van.

– A közlekedésben vannak 200 lóerős autók, bukkanók és nedves utak, és vannak jogszabályok, melyek tisztázzák a közúti protokollokat. A szabályozás utolérte az internetet?
– Kína példája ne legyen irányadó: egy demokratikus platformot szabályozni nem karhatalmi eszközökkel kell. Van annak értelme, hogy a döntéshozás kiírja a 12-es karikát a tévéműsorra, és letudja a felelősséget? Az internetes közösségek jórészt magukat szabályozzák, a gyűlöletkeltőket jelenteni kell.

– Nincs okunk azt hinni, hogy a iPhone-okkal elértünk a fejlődés csúcsára. Látni már a web 3.0-at?
– Az iPhone-okban megvannak a jövő alkalmazásainak az előfutárai. A mesterséges intelligencia és a szemantikus web felé megyünk.

– Mondanám, hogy értem...
– Ma kódokkal, egérmozdulattal és billentyűvel adunk utasítást, a beszélt nyelvet nem értik a berendezések. A nem is olyan távoli jövőben leülünk a gép mellé, és diktálunk a wordnek. Ha éttermet keresünk, akkor nem az „étterem” és a „Kaposvár” jelekkel adunk utasítást, hanem azt mondjunk, Mondj nekünk egy jó éttermet Kaposváron! A 20q.net oldalon ma is barkóbázhatunk, gondolunk valamire, és gép megpróbálja kitalálni. Általában kitalálja.

– Az oktatás kulcskérdése, hogy sokszor bebetonozza a társadalmi különbségeket ahelyett, hogy csökkentené őket. Az információs technológiák még erőteljesebben tehetik ugyanezt, nem? A minap percekig ültem egy kép előtt: egy mérges madár támadt a zöld „bokrokkal” teli Parlamentre. A képet százak lájkolták, miközben én kommunikációval foglakozóként sem értettem...
– Az Angry Bird: a hároméves unokaöcsém és a kedvesem is játssza. De az a fontos, hogy az érdeklődés megvolt, és aztán megtudta, miről van szó. Ez a lényeg. Az internetről is el kell olvasni ezt, azt is. Egyik sem lesz igaz, mert az igazság mindig az összesben van.



– A legrégebbi hazai kommunikációs képzésben kezdte Kaposváron, ma ugyanitt a kommunikáció tudományának a doktora. Az információs technológiaváltások és újságírói elbocsátások idején mire képzik a hallgatókat a tanszéken?
– Változik sok minden, és mi egy átmeneti időszak végén járunk. Évente csaknem háromezer hallgatót bocsát ki 17-18 intézmény. Nekünk abban kell a legjobbnak lennünk, ami egyetlen nagy egyetemnek sem jut eszébe. Úgy látom, a piaci igényeket szem előtt tartó, azokra jól reagáló képzést szeretnénk kicsi, de innovatív egyetemként létrehozni. Egyedülálló, de mindenképpen versenyképes tudást kell adnunk. Van közgazdászképzésünk, és közben látunk kiváló cégvezetőket, akik egyszerűen nem tudnak megszólalni. Mi ehhez adhatnánk stratégiai tudást. Meg kell tanítanunk beszélni az embereket, az internet nyelvén is...

A kommunikáció- és médiatudomány tanszék tanára ettől függetlenül követi a trendeket, és ma is felveszi a versenyt bármely fiatallal, ha a mobiltechnológiákról van szó. A nemrég elhunyt ikonikus Apple-vezértől ő is sokat kapott, éppen tőle olvasott egy könyvet, amikor Steve Jobs halálhíre címlapokra került. Nem tartozik ugyan az éjfélkor sorban állók közé, akik az új eszközöket elsőként akarják magukénak tudni, de a beszerzésükkel nem sokat vár. Amikor elromlott a laptopja, a föld alól is előteremtette a pénzt egy Macbook-ra. Lelkesen mesél a hűséges és strapabíró, gazdája kedvére működő szerkezetről. Élete szerves része az internetes technológiák és felületek használata.

Azon kevesek közé tartozik Somogyban, ha nem az egyetlen, aki kommunikációs PhD-programban végzett. Disszertációját a Változó szerkezetű közösségek címmel az internetes kommunikáció társadalmi hatásairól írta.

Zalaegerszegen született 1975-ben, s a kaposvári kommunikáció szak 1993-ban indult első évfolyamában végzett tanító-kommunikáció szakon. A szegedi egyetemen kommunikáció mesterszakon, a Gábor Dénes főiskolán informatikai mérnök képzésben diplomázott. Az internethasználat is nevelés kérdése, amiben a szülők felelőssége megkerülhetetlen -->