Egy már korábban befogadott cica családból idővel egy kisfiú cica maradt nálunk, és hogy ne legyen magányos, örökbe fogadtunk egy kiscicát, 3 kölyök közül a “legrosszabb” természetűt. A hazautat végig “kiabálta”, a végén már alig volt hangja. Csak a jelenlétemben aludt, amint felálltam, felébredt és szórakoztatni kellett. Azóta szerencsére felnőtt, már alszik nélkülem is, bár mellette kell lennem étkezésekkor, csak akkor eszik jóllakásig. De a küldetés célt ért, Koszi cicánkkal is eléggé összebarátkozott, azóta sok a játék és vidámság az ő életében is.
