Mégsem pedofil a lapátra tett képviselőjelölt

Bertalan az SZDSZ képviselőjelöltje lett volna Siófokon a 2006-os országgyűlési választáson. Pártja az ügy kipattanásakor azonnal visszaléptette.

– Most, hogy tisztázódott a pedofília vádja alól, megkönnyebbült?
– Fogalmazhatunk így is. Nem kívánom senkinek az elmúlt másfél évet. Szerencsére a család, meg az igaz barátok végig mellettem voltak. No és az SZDSZ siófoki szervezete. Kiderült, kire számíthatok igazán az életben, s kik, akik csak érdekbarátok.

– Ha másra nem, legalább erre jó volt...
– Inkább ne derült volna ki soha és élnék tévhitek közepette. Szörnyű, hogy egy ilyen ügy kellett hozzá...

– Önnek ugye élettársa, gyermeke van?
– Igen, s éppen a családom miatt volt rettenetes elviselni a rám hulló hamis vádat. Velem majd lesz valami, legfeljebb elmegyek favágónak, ezt mondogattam, de a családommal mi lesz? Azzal ki törődik? Az én életemet bárki tönkre teheti, de miért kell a gyermekemet, a páromat is belevonni az ügybe? Azért aggódtam a legjobban, mert nem tudtam őket távol tartani a történtektől, megóvni a bajtól.

– Ki vonta be az ügybe a családját?
– A nyomozás során a rendőrség az élettársamat is kihallgatta, igaz, érdekes módon ennek jegyzőkönyvi nyoma nincsen. Azt mondták neki: tudják ám, hogy molesztálni szoktam a gyermekemet. Még az óvodába is elmentek, ott is előadták ugyanezt a képtelen és felháborító sztorit, ahol csak mosolyogtak rajta. Akár csak a pszichológus, aki miután megvizsgált, azt mondta: találkozott már jó néhány perverz, beteg emberrel, én nem tartozom közéjük. Beteges, abnormális hajlamnak a nyomaira sem bukkant, még a gondolataim között sem. Azt viszont megállapította, hogy szorongó alkat vagyok. Valóban, amint már mondtam, aggódom másokért, a szeretteimért...

– Pedofil tartalmú letöltéseket találtak a számítógépén – kelt szárnyra a hír vagy másfél éve. Mi volt az első gondolata, amikor az ügy kipattant?
– Az, hogy ilyen csak a mesében van, meg hogy ez valószínűleg nem is velem történik meg. De aztán elkezdtem gondolkodni és sok-sok érdekes, ha úgy tetszik, gyanús körülményre, összefüggésre bukkantam. Ki, kik lehetnek az egész mögött? Nem nyomoztam, de ezen sokat töprengtem.

– És mire jutott? Valaki, vagy valakik csapdát állítottak Önnek?
– Lehet. Két évvel korábbi történet volt ez a számítógépes letöltési história, vajon miért éppen a választási kampány kezdetén jött a felszínre? Vannak ilyen véletlenek? Mint kiderült, négy személyt érintett a gyanú, vagyis nem kellett nemzetközi bűnszervezetet felgöngyölíteni, ezért sem indokolt az ügy két éves „altatása”.

– De miért akarta volna bárki is Önt megbuktatni még a kampányban? Elvégre csak a „kis” SZDSZ színeiben indult volna...
– Magam is ezen törtem a fejem. Politikailag nem voltam számottevő tényező. Talán csak sakkfigura voltam egy politikai játszmában?

– Persze, a Tanú óta tudjuk, hogy az a gyanús, aki nem gyanús. Elvileg tehát bármelyik oldalról jöhetett a támadás...
– Senkiről nem feltételezek ilyen aljasságot. Csak hát a gyanús összefüggések...

– A családja végig kitartott Ön mellett? Nem ingott meg a bizalmuk?
– Szerencsére nem és ez az, ami erőt adott. Aki igazán ismer engem, az egy percig sem hitte el, hogy igaz a vád. Egyébként, bár az ügy lezárult, a személyes dolgaimat még mindig nem kaphattam vissza. Így a számítógépet, vagy a családi videófelvételeket. Merthogy ezeknek is „perdöntő” szerepük lett volna. Van egy felvétel, amelyen a kéthónapos gyermekemmel vagyok együtt. Úgy továbbította a rendőrség a pszichológus szakértőnek, hogy szerintük „olyan furcsán fogom” a kicsit. Hát ilyen szinten ment a lelki terror. Csodálja bárki is, hogy milyen nehezen éltem meg az elmúlt másfél-két évet? Más ember lettem, a két évvel ezelőtti Bertalan Attilaként sajnos még egyszer már nem tudok kilépni az utcára...

– Hogyan tervezi az életét? Gondol-e még politizálásra?
– Az én helyzetemben aligha gondolhatna erre bárki is. Aki ugye egyszer kabátlopási ügybe keveredett... Pontosan ezért nem nagyon tartom elképzelhetőnek azt sem, hogy egyszer majd visszaköltözzünk a családdal a fővárosból Siófokra. Ott születtem, imádom, de mégis csak kisváros és az utcán járva-kelve mindenkinek személy szerint nem magyarázhatom el, hogy nem igaz ám, hogy pedofil lennék...

– S mit szól „egykori” pártja eljárásához? Igaz, hogy még a tagnyilvántartásból is törölték?
– Hallomásból tudom, merthogy erről sem engem nem értesítettek, sem az SZDSZ siófoki szervezetét. Éppen ez az, ami nagyon fáj; az, hogy másfél évig hallgattak, az országos vezetésből senki fel nem hívott, nem érdeklődött, hogy tudnának-e esetleg valamiben segíteni. Az a liberális párt, amelyik ugye a szolidaritást írja a zászlajára...