Először a ballagáson akartak robbantani a bombagyártó fiúk

Mint egy jó Stahl Judit-recept: egy csipet ebből, egy kicsi abból, no és még valami extrát bele, s máris készen vagyunk. A vádiratból kiderült, milyen egyszerű. Csak nem a sarki ábécébe kell elmenni a hozzávalókért, hanem mezőgazdaságiba és fodrászüzletbe, egy akkumulátoroshoz, valamint a patikába. És nem a nagyi kedvenc pitéje a végeredmény, hanem egy bomba.

Melyet a 17 és egy 20 éves fiúk az ifjabbik barátnőjelöltjének szántak a vádirat szerint. A lány ugyanis nem vett tudomást az udvarlóról, aki viszont az elutasítást nem akarta elfogadni. Követte szíve választottját, leste a parkban, végül, amikor kiderült, hogy a lány mással kezdett járni, elhatározta, felrobbantja. Tavaly májusban be is szerezték a hozzávalókat – kénsavat, acetont, hidrogén-peroxidot, egy bicikliégőt és egy játékból kiszerelt, átalakított távirányítót –, az idősebbik, másodrendű vádlott lakásán össze is kotyvasztották a triaceton-hiperoxidot, melyet egy több helyen kilyuggatott szódásszifonba raktak, s el akarták ásni a kaposvári Berzsenyi-parkban egy pad alá, ahol a csalfa lány a barátaival üldögélni szokott.

– Először a ballagásán akart robbantani az iskolában – vallotta társáról a rendőrségen a másodrendű vádlott –, ám mondtam neki, a betonon nem lehet ásni...
Utóbb kiderült, a park kemény földje is kifogott a két Dietmar Clodo-epigonon, így dolgavégezetlen tértek haza az éjszakai kalandból. Másnap pedig a jobb belátásra tért másodrendű vádlott hatástalanította a szerkezetet, s jelentette az esetet a rendőrségen. A házilag fabrikált bombáról amúgy a mérnök szakértő megállapította, a készülék akár fel is robbanhatott, s gyilkolhatott volna. Mindezek alapján az ügyész emberölés előkészítése és robbanóanyaggal visszaélés miatt emelt vádat. Az egyik esetben.

A másikban, melyben az elsőrendű nővére is a vádlottak padjára került közveszély okozással vádolta meg a társaságot, mely 2009-ben egy szintén otthon készített bombával megpróbálta felgyújtani a nővér egykori udvarlójának lakását. Szerencsére a háziak még ébren voltak, eloltották a tüzet, különben kiéghetett volna a fél társasház.
– Nem vagyok bűnös – vallotta a testvérpár mindkét tagja. Az öcs vallomása viszont, bár magabiztosnak látszott, tele volt ellentmondásokkal, időnként zavaros fordulatokat vettek történetei. A második vádpontról semmit sem akart tudni, állítása szerint csak azért futott el a helyszínről, mert a másodrendű szólt neki, hogy fusson.

A bombás történetre is teljesen máshogy emlékezett, eleinte nem is tudott róla, miben sántikált barátja, ám a végén beavatták, sőt megfenyegették, ha elárulja őket, őt is felrobbantják. Amúgy máskor is fenyegetették, elvették a pénzét a másodrendű és barátai, így tartott tőlük.

A tárgyalás során előkerült két füzet, melyekben robbanóanyagok, különféle vegyületek és bombák szakszerű elkészítésének módjait gyűjtötte össze valaki az elsőrendű kézírásával. Ő azonban csak másolónak-sokszorosítónak vallotta magát, társának írt le mindent szóról szóra, még a mottót, s vele egy „Sieg heil!”-t is – a másodrendű ugyanis hungaristának vallotta magát...

– Ha ennyi rosszat tettek, miért barátkozott velük? – tette fel az adekvát kérdést a bíró, amire egy nem túl meggyőző „Nem tudom!” érkezett válaszként.

Nővére is ártatlannak vallotta magát, sőt, kijelentette, megdöbbent, amikor meghallotta, mivel vádolják. Szerinte a másodrendű találta ki a történeteket, s csak azért keverte bele őket, mert rasszista...

Az idősebbi fiú viszont beismerte bűnösségét, s önmagára is terhelő vallomást tett a rendőrségen, melyet a tárgyaláson is fenntartott, bár érdekes fordulatai az általa előadott sztorinak is akadtak: azért engedte, hogy a konyhájában készüljön el a bomba, mert hatástalanítani akarta...
A tárgyalás a tanúk kihallgatásával folytatódik.