Agyonverte és kifosztotta áldozatát a somogyzsitfai gyilkos

– Biznicelte – súgta a meny, s a somogyzsitfai gyilkosság vádlottjának anyja boldogan ismételte a szót, melyet addig nem talált: – Biznicelte!
Márminthogy fia a vádban is szereplő mobiltelefont és két férfi órát. Azaz ellentétben az ügyészi állítással nem lopta, pláne nem azután, hogy agyonverte idős ivócimboráját. Sőt, éppen az áldozat adta neki mintegy ajándékként, mivelhogy megjavította az egyik motoros fűrészét. Ezek után viszont némileg érthetetlennek tűnt, miért is kellett mindent eltüzelni a cserépkályhában, miután az ötvenegy esztendős zsitfai férfit megvádolták a gyilkossággal.
– Jóban voltunk, sosem volt köztünk még szóváltás sem – állította a vádlott –, nem követtem el a gyilkosságot.

Azt persze elismerte, hogy tavaly december 29-én szinte egész nap együtt ivott az idős férfival. Reggel három sörrel és két vodkával kezdett a boltban, ahol összefutott a későbbi áldozattal, aki hívta, menjen el hozzá, s vigye el szerszámait, mellyel korábban az ominózus fűrészt javította. Ha már meglátogatta, iszogattak is kicsinykét, lecsúszott kétszer két liter bor és...

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Háromszor vágta fejbe áldozatát a fűrésszel a gyilkos
[/caption]

Innentől ágazott el a vádlott és a vádhatóság története. Előbbi szerint este tíz óra körül, miután elhangzottak a kölcsönös jókívánságok az új évre, hazaindult, az öreg pedig visszament tévézni. Az ügyész szerint viszont úgy fél tizenkettőkor még együtt ittak, aztán összekaptak valamin, s a zsitfai férfi a láncfűrésszel háromszor fejbe vágta áldozatát, majd ököllel is nekiesett, s amikor az idős ember a földre került, bőszen meg is rugdosta. Az áldozatnak eltört az állcsontja, több bordája, közülük az egyik átfúrta a tüdejét és a szívét, s a helyszínen meghalt. Ezután a gyilkos magához vette a fentebb említett mobilt és órákat, majd hazament.
– Amikor eljöttem, jó hangulatban voltunk mindketten – ragaszkodott saját verziójához a vádlott, aki szerint, ha az öreg nem kíséri ki a kapuhoz, nem is tudott volna kimenni a házból, ugyanis az áldozatnak igencsak „fogós-ress” kutyája volt.

Történetét némileg hiteltelenítette, hogy a nyomozás során kiderült, zokniján és nadrágján is azonosították az idős férfi vérét – persze a rokkantnyugdíjas, saját bevallása szerint is alkoholproblémákkal küzdő vádlottnak erre is volt magyarázata.
– Úgy egy héttel az eset előtt is nála voltam – mesélte –, s megvágta a kezét láncfűrésszel. Nagyon vérzett a tenyere, erre lekaptam a bakancsom, lehúztam a zoknim, s azzal próbáltam csillapítani a vérzést...
A sajtó képviselői kezében itt állt meg először a penna...
Másodszor, amikor a vádlott lazán megvádolta a rendőröket, meghamisították az egyik vallomását – a bíró persze azonnal figyelmezette a hamis vád következményeire.



Ez a téma aztán szinte visszatérő momentuma lett a tárgyalásnak, ugyanis a zsitfai férfi felesége – aki amúgy válófélben van előzetesben ülő párjától, mivel már a gyilkosság előtt ráunt annak ivászataira, elkujtorgásaira, illetve az el-elcsattanó pofonokra... –, s nevelt lánya is azt állította, az őket kihallgató rendőrök olyan dolgokat írtak a jegyzőkönyvekbe, melyeket ők bizonyosan nem mondtak. Viszont legalább egymással összecsengtek vallomásaik, s ha esetleg valakinek valami nem jutott eszébe, mint például a vádlott anyjának a többiek által a mobil és az órák hozzájuk kerülésére használt kifejezés, a többiek segítettek: – Biznicelte...

Némiképp másként emlékeztek viszont az ominózus estére a pártatlan tanúk. A szomszéd férfi és felesége például még jó órával, másfél órával a vádlott által hazaindulásként megjelölt időpont után is látta a gyilkossággal vádolt férfit az áldozat konyhájában poharazgatni. A szomszéd találta meg amúgy a holttestet is, amikor másnap délután gyanús lett számára, hogy az amúgy reggelente kiengedett libák még mindig be vannak zárva a szomszédban.
– Átmentem, kiabáltam, aztán az egyik szobában szinte belebotlottam – mondta letörten. – Agyonütötték...

Szintén gyengítette a vádlott állításait az áldozat lánya, aki szerint már csak azért is kizárt, hogy apja bő egy héttel – azaz még karácsony előtt – elajándékozta a mobilt és az órákat, mivel ő az ünnep második napján még azon beszélt az idős férfival... – a vádlott arcán látszott, nem örült ennek az információnak. A híváslista ugyanis mindennél beszédesebb lehet, s akkor bizony érdektelen, hogy a telefon elégett a cserépkályhában. Ahová a zsitfai férfi anyja mérgében bedobta. A miértre a magyarázat legalább olyan életszagúnak tűnt, mint a zoknis vérzéscsillapítás...