Az uzsorások már túlárazott sofőrszolgáltatást is kínálnak

Reiz Tamás néhány éve még hallott olyan esetekről, amikor pénzbehajtó idegenek várták a segélyosztásra igyekvő környékbeli szegényeket, ám ez a helyzet azóta sokat javult Dél-Somogyban.

– Az utóbbi években kicsit jobban megy mindenkinek – vélte Potony polgármestere. – Nyomor így is van, de még a mélyszegénységben élők is tudnak költeni olyasmire, mint a telefon és a cigaretta, ami nem volna létszükséglet.

Ezt a pénzt azonban elő is kell teremteni valahogy, és be kell tudni osztani, különben könnyen bajba kerülhet az ember. Négy dél-somogyi településen, Potonyban, Darányban, Kastélyosdombón és Szulokban tartanak előadásokat a Borostyánvirág Alapítvány szakemberei a helyieknek, hogy megmutassák: elkerülhető, hogy az uzsorások vessék ki rájuk a hálóikat. Péntek Csaba, a kaposvári krízisambulancia szociális munkása azt tapasztalta, hogy az előadásokon nagyon figyelnek az emberek, s bár beszélni senki sem mer, de láthatóan érintve érezték magukat a hallgatóságból sokan. Ám egy kis faluban az is fél beszélni, akinek nincs köze az ügyhöz.

– Kézzelfoghatóan jelen van az uzsora Dél-Somogyban, és mindenütt a kiszolgáltatottság áll a háttérben – jelentette ki Péntek Csaba. – Az alapvető szükségletek mellett az uzsorások már új típusú „szolgáltatást is nyújtanak”. A kis falvakból csak háromszoros áron viszik be autóval a városba indulókat, és az élelmiszerek mellett már a gyerekek vagy a felnőttek gyógyszereire is csak kamatos kamatra adnak kölcsön pénzt.

Péntek Csaba hozzátette: az már leesett az uzsorások áldozatainak, hogy a végén nagyon nem járnak jól, de félnek a kölcsönadó családok haragjától, és attól is tartanak, ha legközelebb lázas lesz a gyerek, nem lesz kihez fordulniuk segítségért. Ezért alig akad feljelentés.

A szociális munkások konkrét segítséget is adnak a rászorulóknak, mert átszámolják és megmutatják, hogyan lehet beosztani a kevéske jövedelmet. Ez nem tuti recept akkor, ha több a kiadás, mint a bevétel, de a háztartást vezető láthatja, miből lehet lecsípni. Egy egyszerű példán megvilágítva ha ugyanis az egyik gyereknek mindennap adnak a szülők 200 forintot fagyira, a másiknak ugyanannyit édességre, akkor lehet, hogy egy hónapban 20 ezer forintot költenek erre, holott ehhez nincs is meg az állandó jövedelmük.

– Az egymásra figyelés lehet a módszer, amellyel a kistelepüléseken visszaszorítható a probléma – állította Péntek Csaba. – Fontos, hogy helyben legyen olyan közösségteremtő erő, amely megóvja a legszegényebbeket.

Torzul az egészséges kölcsönösség

A mélyszegénységben élők körében lehet találkozni a természetbeni uzsorával, leginkább a kis falvakban. A sofőr uzsorások ott élnek meg, ahol a szolgáltatások hiányosak, ezért szorulnak rájuk az emberek. Sokan bevásárolni, vagy egy krízishelyzetben gyógyszertárba, orvoshoz utaznak, ha nincs a községben. A falugondnoki szolgálat a legtöbb helyen jól működik, de ott előre fel kell iratkozni, mert megtervezik az utakat, és gyakran nem tudnak az egyéni kérésekhez igazodni.

Sokszor várni kell egymásra a falugondnoki busznál, ezért könnyebb megoldásnak tűnik, ha inkább fizetnek egy fuvart. Később derül ki, hogy egy háromezer forintos benzinköltségű útért akár 15 ezer forintot is adniuk a sofőröknek. Hasonló jelenség akkor áll fenn, ha az egyik fél kiszolgáltatottsága miatt az egészséges kölcsönösség eltorzul, és irreálisan sokat kell fizetni egy szolgáltatásért, határozták meg a szociológusok. Szerintük Magyarországon akkor lehet könnyű dolguk az uzsorásoknak, ha kiveszőben lesz a társadalmi szolidaritás, és ha a szociális intézmények kevesebb figyelmet fordítanak arra, hogyan lehetne ezt pótolni.

Fotónk illusztráció!