Fogkrémért kiáltó vizsgálat

Kommandónk ismét útra kelt, végigjárta a város kisebb-nagyobb bevásárlóközpontjait, hogy megfelelő, ám egyáltalán nem reprezentatív készletet állítson össze. Mindezek után lapunk munkatársai a korrekt olvasói tájékoztatást szem előtt tartva végigkóstolták a több liternyi felhozatalt, hogy az egyes termékeket különböző kategóriák szerint értékeljék. Mint a korábbi alkalmakkor, a vizsgálat természetesen ezúttal is teljesen szubjektív, ám talán mégis segít eligazodni narancslék világában.

A gondos válogatást követően hét termék került terítékre, melyeket íz, utóíz, állag alapján, végül pedig olvadás utáni állapotában vizsgáltak és értékelték – 0-10–es skálán – szakértőink.
Első lépésként a gyümölcslét(...) rejtő dobozok kerültek górcső alá. Természetesen a tartalom nagyban meghatározta a formát, így nem meglepő, hogy a papírdobozokon a narancssárga szín dominált: szerkesztőségünk konyhája úgy festett a próba alatt, mint egy Fidesz-nagygyűlés.
– Egyszerű, mint egy magyar narancs két szegfű között – jegyezte meg sokat látott napi szerkesztőnk a Siti doboza láttán, míg ugyanő megörülve – a dizájn alapján – búzasört sejtett a sokpolos csomagolás mögött. A legtöbben amúgy a Bravo kékes dobozát jelölték az első helyre, s ez a cégnek a többi kategóriában elért közepes eredmény ellenére az összetett dobogó legalsó fokára volt elég.
Amíg a csomagolás nem váltott ki hevesebb érzelmeket tesztelőink körében, addig a vizsgált italok színe már jobban felizgatta a társaságot. A többség természetesen képben volt, s tudta, a választék elsősorban annak köszönhető, hogy a gyártók merészebben vagy fukarabban bántak a festékanyagokkal. Akadtak azonban, akik kevésbé tudományos alapon közelítettek a kérdéshez.
– Gyalázat – lögybölte a poharában úszó öt százalékos tescós lét borászkodásban jártas kollégánk, s senki sem mondott neki ellent. Sőt, a katonaviselteket a sorozás előtti vizeletvizsgálatra emlékeztette egyik-másik nedű, míg a festészetért rajongó munkatárs egy korábban nem ismert, kikeverhetetlen színt vélt felfedezni. Abban viszont mindenki egyetértett, a vizsgált italok annyi festéket tartalmaznak, amivel ki lehtne seteni a kaposvári Fő utcát...
Az igazi – embert próbáló – vizsgáltot persze az ízpróba jelentette. A korrekt tájékoztatást szem előtt tartó kollégáknak nem kevesebb mint 14 féle-fajta italt kellett végigkóstolniuk – lapzártáig senki sem jelentkezett táppénzre. A korábbi tesztekhez képest ezúttal jóval alacsonyabbak lettek a pontszámok: nem tudni, a munkatársak ízlése lett kifinomultabb, vagy a felhozatal minősége nem ütötte meg a kívánt szintet.
Az összetett viadalt, meglehetősen közepes pontszámmal az ötven százalékban gyümölcsöt – nem narancsot(!!!) – tartalmazó Solevita nyerte. A bajnok sikere nem egyértelmű, hiszen erősen megosztotta a közvéleményt: akadt, aki a minimális pontszámmal büntette, mások már-már elaléltak tőle. Az ezüstérem a Solfrutta család százszázalékos tagjának jutott.
– Karcolja az igazit – jegyezte meg az egyik hirdetési munkatárs, mire többen egyetértőn bólintottak: – Annyiban feltétlenül hasonlít a narancsra, hogy nem ragad tőle össze az ember szája. Ez is elég volt tehát a dobogó második fokához, míg a már említett Bravót a csomagolás repítette a bronzéremig.
Nem sokkal maradt le mögötte a Tesco "százasa", mely ízével meglepte a társaságot: többekben felmerült, hogy esetleg narancsot is rejt az ital, ami a felhozatalt ismerve hatalmas dicséretnek számított. Persze nem minden a márka: a gazdaságos üzletlánc az alsóházban is képviseltette magát, méghozzá rögtön két versenyzővel.
– Természetidegen anyag, csak vodkával fogyasztható – hozta meg súlyos döntését sportos kollégánk, aki hozzátette, a narancslé akár el is hagyható az említett koktélból. Ám még ez az ital is három vetélytársat maga mögé tudott utasítani...
– Nomen est omen, ez valóban sittből készült – vélekedett egy iparban jártas kolléga, miután belenyalt az egyszázalékos Siti-lébe, ám ezzel nem mindenki értett egyet. – Inkább bitumen lehetett az alapanyag. Legalábbis azonos gépsoron készült vele.
Napi szerkesztőnknek viszont éppen ez az itóka nyerte el tetszését, s jelentősen felpontozta a bizalomra egyáltalán nem méltó versenyzőt. Először csak azt hittük, viccel, majd elmét megzavaró gyomorrontásra gyanakodtunk, végül az elmúlt napok idegőrlő munkájára fogtuk döntését...
– Be kellene tiltani! – üvöltött fel a már említett sportrovat-tag, miután levegőhöz jutott a Fruppy megkóstolását követően, s mások is fogkeféért kiáltottak próbát követően.
– Ezzel pedig vallatni lehetne – hörögte elhalóan marketinges kollégánk, miközben lassan kihullot kezéből az 5 százalékos tescós narancs palackja. – Még egy korty, s megmondom, ki ölte meg Kennedyt...